Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

398 De minek rajzolni tovább azt, a mit Arany János így ir le: Tarkóig ér le sima körhaj ok. — Bársony szegélyű kupeczes kalap Szorítja össze a bársony hajat, Míg termetökre kissé nőtető Az a magasdad gömbölyű tető. Fekete mellény, min bolyongva vékony Zsinór szaladgál, duzzad a derékon; A nyakra hímzett inggallér hajol, Hó patyolatja illik oda jól ; Térdnél alább ér a bő ingnek ujja, Bősége puffad a szélben, ha fújja; Vállránczait finomra tűzdelék, S nem meztelen, mmt egykor, a derék, Honnan redőit művészileg ontja Le szárközépig a lábravaló, Melyet redőzni lyány-testvéri gondja, S fiatal ángyé, fél hétre való. Most szálljunk magasabbra, s közeledjünk, de egész tisztelettel, a magyar demokráczia czímeréhez. A suba a magyar szűcsmesterség remeke. Hat—tizenkét darab magyar (hosszú fürtű) juh- vagy báránybőrből alkotott öltözet-darab. Míg egyéb öltözet-darabok színe, hosszúsága, bősége a viselő korához képest változik : addig a suba ebben is, mint minden egyéb tekintetben, az állandóság kifejezője, mert legényen úgy, mint öreg emberen egyformán hosszúnak, bőnek s fehérnek kell lennie, ha szép akar lenni. Csak úgy szép a suba, ha bokáig ér; ha kerek, azaz földre terítve kevés híjján egész kört képez (a népdal is azt mondja : kerek az én subám alja, de drága), és ha fehér kivűl is, belül is. Kivűl fehér; csak válla, dereka, eleje van selyemvirágokkal kivarrva és színes bőr ábrázolatokkal (irhás suba) ékítve; motívumok, minőkkel Arany az Etele sátrát díszíti fel: Vérpiros a zöldje, arany a virága, Sziszegő sárkánynyá fonódik az ága, Zöld madarak közte hallgatva megülnek. Ujja nincs. Gallérja egyenesen álló tenyérnyi fekete prém, valamint vállgallérja is, — a mit külön néven subagallérnak neveznek, s a melyre egy egész báránybőr farkastúl és körmöstűi minden szabdalás nélkül fel- megy, — tartozik fekete lenni. De ez is aztán az összes engedmény, a mit