Seite - 403 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

403 mosottba, a zsellérember „cselédje" épen úgy, néha még szebben, mint a telkes gazdáé. Attól függ, ki milyen dolgos. Pedig ennek a fehérnek van egy nagy ellensége, kivált Somogyban, Szigetvár környékén : a füst. Kémény a talpgerendákra épúlt házakon nincs, mely miatt a konyhafüst átjárja az egész házat, s főként a bent foglalkozók ruháit. E miatt az ő fehérjük kétféle: egyik a tiszta (ünneplő- kimenő), másik a rfüstös" (házL-pongyola, belső munkához), melyen egy- általában nem szabad szennyest érteni. Füstösben járhat az ember, de szennyesben nem. Mennél közelebb jut az ember Szigetvárhoz a Dráva folyásával, annál inkább fehéredik a viselet, de csak a Dráva mentén, mert a folyamtól két mérföldnyire már kezdődik a virágzás, s pirosban játszanak a mezők. A férfiak félvállra vetett szűrén még virít a piros posztó, de már keskenyedik. A haj még helylyel-közzel középen kétfelé választva s egész hosszúságban meghagyva árnyékolja be a vállat és hátat ; csak a halántékon lefolyó fürtök lógnak művészien kötött csimbókban, mely pogány viselet ellen Somogyvármegye e század első évtizedeiben irtó háborút indított, noha előkelő férfiak is, mint Horváth Ádám a költő, viselték a csimbókot. A nők fehér ingvállat viselnek és magasan, jóval a csípő fölött övedző szoknyát (bikla) házi vászonból; előttök barna virágos kötény, fejökön fekete selyemmel borított kúp-alakú kontyocska. Van e viseletben valami, a mia párisi szeptemberi napok ó-görög-utánzó divatjára emlékeztet. (így volt ezelőtt harmincz-negyven évvel, ma már itt is tért foglalt a szegényítő fényűzés.) Szigetvárt elhagyva, belép az ember az Ormánságba, s Baranyának Drávára dülő erdőségei között találja Szigetvártól Siklósig az Ormánság negyven-ötven faluját, a hol a nép fehérben jár. A férfiak öltözete a már ismert magyaros fehérneműk, de nem azzal a pazarsággal a bőségben, nem is azzal a kurtasággal, mint egyebütt jelezve volt. Minden egyszerű. Felső ruhájuk fehér öreg szűr, egyenes zsáksza- bással, szerény díszítéssel. Nem is félvállra vetve hordják kényesen, mint a somogyiak; a balta helyett is a kézben legfeljebb hosszú vékony sima furkósbot, nem harczi czélokra, hanem tisztességből. A somogyiak sisak- számba menő nehéz kalapja helyett könnyű posztó-kalap, mely mellől, ha legény viseli, ritkán marad el a bokréta. Végre nyakukban az elmaradhatatlan tarisznya élelmi szereknek, mert az értékesebb dolgokat a szűrújj szokta 51*