Seite - 404 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

404 rejteni. Mondani sem kell, hogy a legénység, szép szálas legénység, az atyák egyszerűségétől eltérőleg itt is kitesz magáért, versenyezve az ország minden legényeivel, s legfeljebb csak abban különbözve tőlük, hogy semmiféle ártó eszközt nem hordoz sem szívben, sem kézben. Mulatni is pázsitra jár és nem korcsmába. Azonban a sokszor említett rfehér*, kiválólag a női öltözködésben lett egyeduralkodóvá. Az ingváll, — egészen más szabásű, mint egyéb vidéke- ken, — piros szalag közé művészileg redőzve fogja át a nyakat, honnét mértani arányokban tágulva folynak le redőzetei a csípőig, hol a könnyű habszerű patyolatot (fehér csipke tiláng, melynek fehér virágjait, valamint minden egyéb kelmében levő virágot is „mcstörkének" hívják) a szoknya-öv szorítja derékhoz. A szoknyáé, melyet ők „kebeé"-nek (kebel) neveznek, s mely szintén patyolatból varrva gazdag redőkben ád a tartásnak tetsző alakot, s mely a fiatalságnál rövidccske, de nem szcmbcszökőlcg kurta. Fehér ingváll\ melynek hajtásokba szedett gyöngy és csipke díszű tenyérnyi széles szalagban végződő rövid ujját a könyök felett szalaggal kötik meg; „fehér kebeéu; ünnepen virágos selyem-, hétköznap közönséges kis piros kötényke; piros csizma régebben, ma már fekete topán; a nyakon néhány sor kláris: ennyiből áll az ormánsági leány görög szobrokról másolt viselete. A férjhezmcnetel e viseleten alig változtat valamit; legfeljebb hogy a hajnak, mely eddig szalagok között egy fonatban folyt le a derékra, egy részét levágják, a megmaradt részt feltűzik, s rá szőlőlcvél-kontyot (szőlőlevél alakú, gyöngygyei díszített szalag-csokor) illesztenek, melyre fehér bő fátyol borúi. Ez a fátyol sok helyen négyszögű kéregpapirra tűzve — „hátravető" néven — árnyékolja a főt, mint az olasz népnél. Ilyennel védi arczát nyári munkában is. De mennyi apró fokozatos változáson megy keresztül ez az öltözet, míg a fiatal menyecskéből „szüle" lesz! A „kebeé" sima vagy virágos, de mindig fehér virágú patyolatját, vagy néha igen kényes és illusion-szerű buja-vásznat, harmincz év felé finom tiszta gyolcs váltja fel; de csak a kelme változott, szín és redőzet ugyanaz maradt; később a gyolcs halvány havannah színt nyer, egy pár ujjnyival hosszabbodik, redőzete vasaló alatt lesímúl; negyven-ötven év felé a gyolcsot finom lenvászon, ezt ismét ötvenen túl kendervászon, de mindig kifogástalan fehérségű követi.