Seite - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2
Bild der Seite - 405 -
Text der Seite - 405 -
405
A piros kötény ugyanilyen fokozatossággal veszti színét; elébb barnás,
sötétes virágzatú, később egyszínű barna és sötétkék kartonkelmék válto-
gatják, selyem soha. A szőlőlevél is veszti és változtatja színét egyszerűbbre,
barnára, végre feketére.
A főre boruló fátyol is, mely a fiatal asszonynak egész arczát takarva
láttatja, hat—nyolez év múlva nagy fehér patyolatkendőnek engedi át
helyét, mely a nő homlokát s állát félig elfödi ; ez a kendő meg is marad
haláláig, azzal a különbséggel, hogy mikor élemedik az asszony, patyolat-
jával nemcsak homlokát takarja el egészen, hanem száját is, hogy csak orra
és két szeme látszik a patyolat közül. Ez történhetik egészségi tekintetekből,
s történik is bizonynyal, mert nemcsak az idősebbek, hanem az ifjabbak is
szokták tüdejüket portól, légtől ekként óvni munka-, vagy útközben. Mond-
ják, török szokás hagyománya. De e vidéken nem sok dolga volt a töröknek,
még kevesebb az asszonyainak, a kik a divatot e divattalan nép között
meghonosíthatták volna. Inkább a katharusokra (patarénusokra) lehetne
visszavinni e szokást, s még inkább a bibliára az egész fehér öltözködéssel
s azokkal a virágokkal együtt, melyeket a nők kezükben templomba
visznek, s melyek az Apocalypsis gyolcs ruháira és pálma-ágaira emlé-
keztetnek. így az egész viselet, kivéve az egy piros köténykét, fehér és
fehér is marad. Megjegyzésre méltó még, hogy a templomi ruhát soha
semmi más alkalomra (játszó, vásár, lakodalom) nem használják.
Még gyászuk is fehér, s az inneplőtől csak abban különbözik, hogy
a patyolat helyett házi fehérítetlen vásznat (a bibliai „zsák-ruha") öltenek;
azaz „füstöst", de tisztán hordva.
Ezt a gyászt nemcsak a szó szerénti esetekben viselik. Gyászt hord,
a kinek férje vagy fia katonaságnál van, vagy börtönben ül. Gyászt hord
gyermekségétől fogva mindvégig, a ki valamely szembetűnő testi fogyat-
kozásban szenved. Az ilyen, a templomon kivűl, semmi nyilvános helyre
nem megy, a többiek játékába nem elegyedik, s midőn a harmincz évet
hajadon fővel meghaladva, a férjhezmenetelről letett, elmegy a paphoz,
hogy „adjon neki fejkötőt" és engedje meg, hogy a templomban az asszo-
nyok sorába ülhessen.
A sok fehér között azonban az orczának pirosnak, a hajnak feketének,
a szemöldöknek is feketének, még pedig „isztorhéjjosnak" (ív-alakú) illik
lenni, máskülönben jó, ha otthon nem marad a lyány len-hajával és búza-
virág-szemével. Ez nem is gyakori, de annál közönségesebb a bogár-szem és
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország I (2), Band 5/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország I (2)
- Band
- 5/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1888
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.95 x 22.93 cm
- Seiten
- 264
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch