Seite - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

405 A piros kötény ugyanilyen fokozatossággal veszti színét; elébb barnás, sötétes virágzatú, később egyszínű barna és sötétkék kartonkelmék válto- gatják, selyem soha. A szőlőlevél is veszti és változtatja színét egyszerűbbre, barnára, végre feketére. A főre boruló fátyol is, mely a fiatal asszonynak egész arczát takarva láttatja, hat—nyolez év múlva nagy fehér patyolatkendőnek engedi át helyét, mely a nő homlokát s állát félig elfödi ; ez a kendő meg is marad haláláig, azzal a különbséggel, hogy mikor élemedik az asszony, patyolat- jával nemcsak homlokát takarja el egészen, hanem száját is, hogy csak orra és két szeme látszik a patyolat közül. Ez történhetik egészségi tekintetekből, s történik is bizonynyal, mert nemcsak az idősebbek, hanem az ifjabbak is szokták tüdejüket portól, légtől ekként óvni munka-, vagy útközben. Mond- ják, török szokás hagyománya. De e vidéken nem sok dolga volt a töröknek, még kevesebb az asszonyainak, a kik a divatot e divattalan nép között meghonosíthatták volna. Inkább a katharusokra (patarénusokra) lehetne visszavinni e szokást, s még inkább a bibliára az egész fehér öltözködéssel s azokkal a virágokkal együtt, melyeket a nők kezükben templomba visznek, s melyek az Apocalypsis gyolcs ruháira és pálma-ágaira emlé- keztetnek. így az egész viselet, kivéve az egy piros köténykét, fehér és fehér is marad. Megjegyzésre méltó még, hogy a templomi ruhát soha semmi más alkalomra (játszó, vásár, lakodalom) nem használják. Még gyászuk is fehér, s az inneplőtől csak abban különbözik, hogy a patyolat helyett házi fehérítetlen vásznat (a bibliai „zsák-ruha") öltenek; azaz „füstöst", de tisztán hordva. Ezt a gyászt nemcsak a szó szerénti esetekben viselik. Gyászt hord, a kinek férje vagy fia katonaságnál van, vagy börtönben ül. Gyászt hord gyermekségétől fogva mindvégig, a ki valamely szembetűnő testi fogyat- kozásban szenved. Az ilyen, a templomon kivűl, semmi nyilvános helyre nem megy, a többiek játékába nem elegyedik, s midőn a harmincz évet hajadon fővel meghaladva, a férjhezmenetelről letett, elmegy a paphoz, hogy „adjon neki fejkötőt" és engedje meg, hogy a templomban az asszo- nyok sorába ülhessen. A sok fehér között azonban az orczának pirosnak, a hajnak feketének, a szemöldöknek is feketének, még pedig „isztorhéjjosnak" (ív-alakú) illik lenni, máskülönben jó, ha otthon nem marad a lyány len-hajával és búza- virág-szemével. Ez nem is gyakori, de annál közönségesebb a bogár-szem és