Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

415 így tarott ez a tizennyolczadik század közepéig, a mikor egy másik nevezetes dolog történt: t. i. a merino juh behozatala. A tizennyolczadik század második feléig a juhászat a hegyes vidékekre, meg a nagy síkság egyes területeire szorítkozott; az ország többi részeiben csak szórványosan űzetett; de mindenütt csak a kevert gyapjas, a síkságon pedig ezek közül a festőileg szép, pörge szarvú magyar juhot járatták, mely ma már kihaló félben van; ezt fejték, ennek gyapjából készült a szűr, a báránygyapjúból Magyar paraszt ló. az úri posztó és a kalap, a bőrből a suba és a ködmön, mint a nép leg- fontosabb ruházata. Szelepcsényi esztergomi érsek kísérleteket tett 1666-ban a magyar juhok átalakítására, de kísérletei nem vezettek czélhoz, sőt nyomokat sem hagytak. Mária Terézia királynőnk uralkodása alatt az ő rendeletére tétettek az első sikeres lépések a juhászainak más irányban való fejleszté- sére; a paduai juhok behozatala és a merinóknak Markopailba való helyezése új korszaknak voltak megalapítói. József császár, ki a behozott spanyol juhok sikeres tenyésztéséről meggyőződött, a gyapjú-ipar fejlesztésére és