Seite - 423 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

423 A szepességi gazdák lovai jobbak; marhájuk, habár távolról sem kifogástalan, mert egy jellegű falkát a megyének egyetlen községében sem lehet találni, de jobban tápláltak és ápoltak, mint a szomszédos megyékben. Az egyöntetű jelleg létesítése tekintetében csak Sáros áll előbb ; ott a törekvő birtokosság újabban jó példát ád ezen irányban a telkes gazdának. A keleti határt szintén olyan bércz-keret szegélyezi, mint az éjszakit ; ez öleli körűi a régi Erdélyt, vagyis az ország azon területét, melyet a Királyhágón túli résznek nevezünk. A keret mindenütt sziklás; a hegyek magasak; vannak hólepte csúcsok, melyek alatt gazdag havasok terülnek, míg az alsóbb fekvésű oldalokat részben bükk, részben tűlevelű erdők lepik el. Ez országrésznek a belsejében is vannak magasabb hegylánczok, melyeken kiváló havasi legelők terűinek; de van olyan is — példáúl a Gyalú fölött levő hegyláncz, — melynek havasi legelői már csak másod- rendűeknek mondhatók. A határhegység és az utóbb említett hegylánczok kivételével ezen országrész többi területe hullámos és csak helylycl-közzel találkoznak benne szélesebb völgyek, melyeket lapályoknak, másutt térségnek mondanak, de a valóságos sík itt hiányzik. A talaj a hegységek völgyeiben — talán a gyalúi hegység völgyeinek kivételével — a mezőgazdasági üzlet- vitelre jó. A keleti határszéli vidék lakói közül első helyen a derék székelyek említendők. A székely nemcsak a völgyben, hanem fent a havason is gazdálkodik, azon szánt, vet, de fent a havason a földmívelése kezdetleges. Ha a magot egyszeri szántásba elvetette és a vetést egy levágott fenyővel beboronálta: elvégezte a mívelést s várja az aratást, mely többnyire csak az elvetett mag kétszeresét adja vissza a gazdának. Tulajdonképeni okszerű havasi gazdaság eddig nem volt ; a havasok a leírt módon használtattak, vagy, ha nem törettek föl, akkor tinók nyaraltak rajtuk, vagy pedig csikók, esetleg juhok járták; jó és biztos éjjeli szállások fent a havason szintén nem voltak; azért a farkas éjjel, a medve pedig nappal vitte el dézsmáját a nyájból, noha a legeltető pásztor puskával állt őrt. Az itt tenyésztett juh vagy az, melyet mezőségi raczkának nevezhetünk legjobban, vagy pedig a czigája, mely, mivel épen oly jó fejős, mint az előbbi, húst is oly jóizűt ad, s mely nem kevert szálú nemezes, hanem valóságos gyapjút termel; nagyobb figyelmet is megérdemelne. A sertésnek csak másodrendű szerep jut, s valamint évekkel ezelőtt a Királyhágón