Seite - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

424 innen, úgy Erdélyben a határszélen ma is csak a házi szükséglet számára tenyésztik. A szarvasmarha-tenyésztésre már nagyobb gondot fordítanak; a határszéleken lakó székely maga is tenyészt s nevel is. A tinót lent a dombos vidékeken vásárolja, és ha kész ökörré nevelte, Szászrégcnbe, Maros-Vásárhelyre, Udvarhelyre, vagy Keresztúrra hajtja eladásra, hogy aztán „messze vidékre vitessék el onnét". Az országnak tenyésztő kerületekre osztásakor a keleti határhegyek vidékére eleinte szintén a borz-deres fajta terjesztése terveztetett; de épen abban az időben Románia felé a kérődzőkre állandó határzár rendeltetvén el, hogy ez annál könnyebben fenntartathassék, hogy a csempészet az által, mert ide át a román darvas, valamint a fehér és pirók podóliaitól eltérő színes fajta tenyésztetik, inkább megakadályoztassék : oda egy olyan, még pedig a pinzgaui piros-tarka fajta jelöltetett ki, mely fajtából arra a vidékre rövid pár év alatt több tenyésztő telep számára hozatott tenyésző anyag, és remélhető, hogy, ha a lakosság takarmányt is termeszt, ha a havasait mívelni kezdi, azaz kellőleg tisztogatja, környéküket befásítja, a jobb részeket trágyázza, akkor a javított havason ez a fajta tenyésztése épen úgy sikerülni fog, mint Krassó-Szörény megye rokon természetű területén. A kis székely ló, melynek már a régi időkben is hírneve volt, átala- kúlóban van. Csíkban még ezzel jár a gazda; de másutt már a nagyobb és értékesebb állami apa-lovak hatása előtérbe lép. A javítás határozottan a fogarasi m. kir. ménesintézetből került apalovaknak köszönhető, ezek sehol jobb helyre nem juthatnának, mint a minő a székely föld s egyátalában a keleti hegyvidék. Az állami ménes 1873-ban helyeztetett el Fogarason, hová az alapanyag részint Lippizáról hozatott, részint lippizai eredetű ; de a lippizaiaknak arabs vérrel való keresztezéséből származó lovak is helyeztettek ide Mezőhegyesről, melyekből most egyöntetű, conform törzs alakításán működnek. Fogarason a ménes 415 darabból áll, melyek közt 106 darab anyakancza van. A foga- rasi lovak talán valamivel kisebbek, zömökebbek a lippizaiaknál ; kötésük jobb, és szilárdság tekintetében amazoknak nem sokat engednek. Ujabban ezen lovak képességeit a közönség mind jobban méltányolja, mit legjobban azon árak bizonyítanak, melyeket még „fogarasi szürkékértu is az árveré- seken fizetnek. S e becsűltetést ezek a lovak meg is érdemlik. Volt az 1885. évi lókiállításon Budapesten egy, a „Pluto" családjából való kancza, mely elég súlyos lovas alatt hét nap alatt jött föl Fogarasról Budapestre,