Seite - 431 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

431 kolattól az utak még messze vannak, s így néha olyanok, hogy csak a „dagasztani tudóu ló haladhat rajtuk, kőoszlopok nem jelzik a távolságot és gyakran csak nyomok vezérelnek, melyeken a lovakat hajtónak ösztöne a tájékoztató; ha a jó utak hiánya, az egyenes vidék és annak egyforma- sága nem ijesztik azt, a ki ide jön ; ha a többi bajok, melyek néha alkal- matlankodnak, nem riasztják vissza: akkor ott tanyát üthet a jövevény, mert az Alföld csakhamar szeretett otthonává leend. A szántóvető mindig sík, televényes, mély talajt óhajt, mindig ilyet keres; talán ilyet kért sok ideig istenétől a magyar nép is annak idején, mikor hegyes vidéken időzött, s midőn kívánsága teljesült és megkapta az Alföldet : megszerette a síkot, melyhez ma már oly sok drága emlék fűzi. Itt fekszik előttünk a barnás-fekete, néhány homok-sziget által meg- szakított föld-tenger, melyet nem a szél, hanem ekéink barázdolnak, azon tenger, melyben Magyarország gazdasági ereje rejlik. Az Alföld, az itt hajdan terűit lösz-tenger feneke, a Kárpátok nyúl- ványainál kezdődik és az Al-Dunánál emelkedő hegylánczolatnál ér véget; ezen terület — az egész nagy medenczét értve — körülbelül 1700 • mérföld, vagyis tizenhét millió holdra tehető. Hálás terület, ha míveljük és türelmesek vagyunk. Néha bőségével érezteti, hogy rajta a népesség nem elegendő; ámbár olykor, különösen az állattenyésztőnél, a szükség is beköszönt. $ Ha idegen ember boldog időben látja az Alföldet, bizonyára azt fogja mondani, hogy „itt könnyű dolog úrrá lenni"; hullámzó kalász-tenger mindenfelé, a kukoricza valóságos erdőség, a luczerna kötésig ér és a dohány-levelek karhosszaságúak ; de van a dolognak más oldala is. Már jeleztük az útak gyarló voltát; napokig kell menni, míg útnak való kavics található ; az építkezéshez hiányzik a homok ; de vannak ezeknél még lényegesebb bajok. Kútat próbálunk ásni; két-három helyen megvan a földmunka, de nincs víz; a negyedik helyen van tiszta szép víz, de íze miatt ihatatlan; végre talál a kereső vizet, ha nem is tiszta, de jó ízű „szőke vizet", melyet a kristálytiszta hegyi forráshoz szokott ember gyanús szemmel nézne, de melynek az alföldi örül, mert homályos volta rendesen jósága mellett tanúskodik. Ritka tehát az üdítő jó víz a nagy síkon; erre pedig különösen nyáron, a mikor a hőmérő még 38.5 C.-ra is fölemelkedik, nagy szükség van és az idegen gazdasági munkást ezen a vidéken az üdítő víz hiánya igen is sújtja.