Seite - 435 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

435 barom-állománya, mely tarlószabadúlásig a közös legelőn tengődik, a tarlón ritkán gyarapszik és így gyengén megy telelőre. De talán télen heverik ki az állatok a nyarat? Vajmi ritkán; ezek a gazdák takarmányt alig termesztenek, természetes kaszálójuk nincs és így lábas jószáguk töreken meg tengeriszáron élődik, abrak csak a lónak jut és azért szokott a szarvas- marha a tél utólján nem jó erőben lenni. Az idegen gazda azt kérdezheti, hogy tehát miként is trágyáznak pl. Torontál- és Temesmegyében ? Megtrágyázzák a határnak a falu vagy város alatti részét; de a többit? — „trágyázza a madár, mely a barázda ormán megpihen" ; pedig a trágya szükségessége már ott is érezhetővé lett. De ilyen határokban a mívelés is sokba kerül; vagy a faluból kell a gazdának naponta mérföldekre menni, míg egy-egy darab földjén dolgoz- hatik, vagy takarmány nyal, állattal és eszközzel kell kiköltöznie, míg a munkát végzi. Ezen bajokon csak a tagosítás segíthet és épen ezért oly igen kívánatos annak átalános keresztülvitele. Az Alföldön azok a szerencsés határok, melyeknek már majdnem min- den tagosított részén tanyák vannak, és ilyenekké lesznek azok is, melyekben a tagosítás keresztülvitele folytán tanyák építhetők, de épülni is fognak. A tanyák a nagy síkon okvetetlenül szépítik a vidéket és e mellett véghetetlen hasznosak. A munka-időben legalább itt él s dolgozik a tulaj- donos gazda; folyton örökében van; állatjait, mert szemei előtt vannak, jobban ápolhatja, vetéseit inkább gondozhatja, mert gyermekei is pusztítják a gyomot; termeszt takarmányt, szarvasmarhája a nyár nagyobb részében jászlon lehet és így lesz mivel javítani a talajt. De a tanyás gazda már kertészkedik is; nevel fákat, melyekkel tanyáját körűi ültetvén, az ilyen „fás tanyák" szép bokrétákként szakítják meg a sík egy formaságát. A tanyán a gazdának cselédje, a tanyás telel; az gondozza, éteti a kint maradt rideg jószágot és az ökröket, ő végezi télen a tanyán előfordúló munkát; a gazda csak kijár a tanyára, hogy a tanyásra felügyeljen, az állatokat lássa és — kissé szabaduljon a városi bajtól. Tavaszszal a gazda is kimegy tanyázni, és mihelyt a föld az ekét beveszi, szántatni kezd, maga pedig fölgyűri jobb karján a borjú-szájú ingújjat, nyakába akasztja a vető kendőt és szórja a talajba a magot, a jó isten áldását kérvén le reája. Ezután őszig, míg a csutkaföld meg nincs szántva, kint marad, csak vasár- nap jár be, hogy lássa a helység- vagy a városházán, mi újság? s hogy a 55*