Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

436 boltból „holmi egyetmássalu magát ellássa. A jó tanyás-gazdának a felesége sem marad bent; nem engedi, hogy az ura „száraz eleségen" éljen; kimegy, neveli a sok baromfit, süt, főz a háza népe, a napszámos vagy az arató számára, takarékoskodik, hogy legyen mivel megtölteni télire a kamrát. A tanyán való épületek egyszerűek: egy lakóház a gazda számára, ebben szoba, konyha és kamra, melyben a gabonának is helyet kell lelni, egy szoba a tanyás számára, istálló egy színnel, sertés-ól és egy kis szérűs kert, melybe terményeit — mert főleg ezek képezik a tanyás-gazdának is létalapját — összehordatja. A kisbirtokos a nagy síkon, akár tagosított a határ, akár nem, ma még kiválóbban gabonatermesztő és az állattenyésztés csak kivételesebb helyeken képez azzal egy sorban álló, vagy, a mi még ritkább, előtérbe helyezett gazdasági ágazatot. Ezen birtokosoknál búza és tengeri a fődolog, és azért a vetés, a tengeri megmívelése, az aratás és végre a tengeri letörése a legfontosabb gazdasági időszakok. Leginkább fölhalmozódik a munka aratáskor, és ezt jobb termés esetén az alföldiek, noha kiválóan munkaképesek s noha az aratás ideje alatt tizenhat óráig tart náluk a napi munka, még sem győzik és kisegítő mun- kásokra van szükségük, kiket a felföld szolgáltat. Jó esztendőben az arató férfi egy marokrakóval az aratás alatt egész családja számára megkeresi az azon évi kenyérnek valót; ezért fordít a munkás erre oly nagy figyelmet, ezért fontos az aratás oly annyira a birtokosra. De serényen is dolgozik az alföldi arató; ha holdvilág van, egész éjszaka „cseng az ért életben a kasza", és gyorsan keletkeznek a keresztek hosszú sorai, emelkednek sok helyen a vontatók, és mire a zab fel van kötve, már az ősziek meg vannak részelve s kezdetét veszi a hordás. Az alföldi gazda nem csűrbe hord, mert csűrje nincs, hanem asztagba és az asztag milyenségéről többnyire a gazda is megítélhető. Jól rakni a szekeret, a béres, jól rakni az asztagot, a gazda büszkesége ; sokat rakhatni az asztagba: ez a kívánsága, ez fáradságos munkájának a jutalma. S ha ott állanak az asztagok, melyek a kisgazdánál rövidebbek és alacsonyabbak, akkor iparkodik az abban levő szemet kivenni ; fölnyesi a talaj fölszínét, meglocsolja, behinti törekkel és jól megjáratván a lovakkal, így készíti el a szérűt. Majd kezdődik a nyomtatás, és valamint a ló pihent, míg a gazda takart, úgy most a gazda fekszik az asztag tövéhez az árnyékba, míg a fiú