Seite - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

442 s a Kis-Noniusok ménesére, és ez a két szép pej törzs bír az Alföld jobb alluvialis talaján oly nagy fontossággal. A harmadik főménes a félvér angol ménes, melyet, mert valamennyi mezőhegyesi ménesben angol félvér van, talán helyesebben ép úgy, mint a Gidrán és Nonius törzset az alapjukat megvető apák után, Furioso-Nordstar ménesnek nevezhetünk. A ménesek- ben levő lovak száma 1856; ezek közt anya-kancza 402 darab; a fölnevelt mének a méntelepekbe osztatnak be, a fölnevelt kanczák pedig részben az anya-kanczák számának kiegészítésére használtatnak, míg 40—50 darab évente eladatik, hogy ezek a vidéki tenyésztésnek váljanak lehetőleg hasznára. A lótenyésztés mellett Mezőhegyesen a többi állattenyésztési ágakat sem hanyagolják el. Vannak gulyák, melyek létszáma 910 darab s ezek közt 290 törzs-tehén jár. Tejnyerés czéljából a középpontban szép kuhlandi tehenészet tartatik 106 tehénnel, míg az egész létszám 199 darab. A juhá- szat utóbb igen emelkedett. Jelenleg 14.995 darab az összes létszáma az erőteljes tömeges tiszai fésús gyapjas juhoknak, melyek ürüi külföldi kivitelre oly keresettek voltak. Igen nagy hírre vergődött Mezőhegyesnek a sertés- tenyésztése; a tenyésztésre való és a növendékállatok száma 4000, a sertések összes száma pedig az egész ménes-birtokon a 6300-at meghaladja, és elmondható, hogy a juhászat kivételével a többi tenyész-ágak az egész országnak pepineriáit képezik, s méltán dicsérik azokat, kik ezen állat- tenyésztési ágakat Mezőhegyesen oly magas fokra fejlesztették. De miként is állunk különben az állattenyésztéssel a nagy síkságon? A magyarság kezében a ló okszerű vérkeverés által némileg módosúlt; a nem nemes keleti ló, melyet az előtt tartott, a mai kor követeléseinek megfelelőbbé tétetett, s ez az átmeneti ló-faj van leginkább elterjedve az országban. Ez az a még mindig keleti jellegű jó nyerges ló, mely hadi szolgálatra páratlan s melylyel Európa hadseregeit jó részt elláthatnók. A magyarság birtokában levő keleti származású nem nemes lovak egy része arab s azután angol félvér ménekkel párosíttatván, eredményezte a jelenleg terjedő értékesebb fajtát. Az alvidéken, de Szatmármegye egyik részében is, az elmúlt században német földmívesek települtek le, kik lovaikat többnyire magukkal hozták, s habár lovaikat egy századon át nem egy vérben tenyésztették, a régi jelleg bizonyos fokig mostanáig megmaradt. A németség lovai termetesebbek, de nem olyan szívósak, mint a keleti eredetű és most is ilyen jellegű magyar lovak; de a javításra vidékükön elhelyezett, általuk használt apalovak és a