Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

444 kénként elkülönítve, hanem vegyesen találhatók. Ugyanazon vidék, sőt gyakran ugyanazon község különböző nemzetiségű lakói egészen különböző lovakat nevelnek és a lóról többnyire megtudható, hogy gazdája milyen nemzetiséghez tartozik. Az alföldön az eke véget vetett a gyepes pusztáknak, a melyeken az előtt ménesek jártak, és a Hortobágy, melyen példáúl még jelenleg is nyolcz-kilencz ezer ló legel, hol a régi csikós, ki pányvával fogja ki a ménesből a lovat, még föllelhető, kivételt képez. Nem a ménesek azok, melyekben az alföldi lóanyag neveltetik, hanem a kis gazdák istállóiban van az állomány zöme, ez szaporodik és javúl folytonosan, és javúlása a takarmánytermesztés fokozásával okvetetlenül lényegesen haladni fog. A szarvasmarhatenyésztés a síkságon, a mi a fajták változatosságát illeti, az alföld vidékével azonos. A szárazföldi égalj, az extensiv üzletvitel, a jobb takarmány hiánya készteti az alföldön a telkes gazdákat, a legelők minősége a nagyobb birtokost, hogy a szép magyar marhát, hazánknak ezen kincsét, tenyészszék s azt a szükségelt irányban fejleszszék. Ez a fajta kopár tarlókat, csutkaföldet jár, értékesíti a gyér mezejű sziket, lelegeli az avart és azután iszik reá a nádas mellett. Télen akolban vagy karámban telel, és csakis az eső ellen készítenek neki védő színt; tud jól koplalni, mi sok alföldi gazdára nézve megbecsülendő sajátság, és mégis kifejlődik, lesz belőle olyan nagy, izmos jármos ökör, a minő ritka helyen nő, mert oly gyorsan más marha nem mozog, és olyan ökröket, melyek nehéz munka mellett tiz, sőt tizenkét esztendeig is szolgáltak volna járomban, más európai fajtából alig lehet fölmutatni. Egy vélt szakember Bécsben egyszer azt állította, hogy a fehér magyar marhának húsa nem ízletes, kemény. Epen Bécs az ellenkezőről győzhet meg bárkit, mert oly jó ízű finom húst, mint ott, kevés európai városban fogyasztanak, és az ott vágott összes marháknak igen tetemes részét hízott fehér magyar ökrök szolgáltatják. A fiatal magyar hízott ökör húsa, mint az 1885-ik budapesti állatkiállítás megdönthetetlenül bebizonyította, bármely fajtáéval versenyezhet, sőt azok, a kik a nagyon kövér húst nem szeretik, ennek fogják az elsőséget adni. A marhatenyésztés az Alföldön lendületet vett, a gulyák szaporodtak; de a kis-gazda is kezd marhájára több gondot fordítani, s az ügyért lelkesedő szakember örömmel látja, hogy ott az aczélos termetű, csillogó szemű s hatalmas czímerű, festői szép fajta a magyar mezőgazdaság nagy nyereségére