Seite - 447 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

447 nyájsertések az Alföldre mennyire fontosak, az az egy adat bizonyítja leg- világosabban, hogy onnét az említett vásárokra az elmúlt évben 220 ezer darabnál több vitetett. Az alföldi sertés vagy nyájban, vagy csürhében legel. A nyájsertést lehetőleg egyidejűleg törekszik a gazda elletni, a leellett mala- czokat igen jól tartja, hogy jobb fejlődésük által magasabb árt biztosítson magának. Elválasztás után a malacz legelőre kerül s azon is marad addig, míg hizóba nem megy. A falkát fürge lábú kanász őrzi egy-két fiú segít- Kondor sertések. ségével; télen a hó alatt kerestet állatjaival, tavaszszal a még szántatlan földeket s az ugart járják, hol, ha kevés a mező, a jobb gazda zsákból pótolja a hiányzót. A boldog idő aratás után kezdődik ; a letört kalászt, a kihullt szemet szaporán keresik össze az állatok és hamar jóllakván, valamely laposra hajtja a kanász, hogy ott a nedves hűvös talajban deleljen a nyáj. Késő őszig jól van a nyáj; de ha kedvező az ősz, s a szántó, négyesben, mélyre bocsájtván az ekét, húzza a véghetetlen barázdákat : szo- morúan nézi a kanász a jó időt, mert ekkor fogy az ő állatjainak legelője.