Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

452 szokott készíttetni. Itt-ott némely előkelőbb és nagyobb birtokosnál az aszúból előzőleg szörpsűrűségű „cssentiát" is készítenek, de csakis igen kis mennyiségben. A tokaji Hegyalja Zemplénmegye déli részében az éjszaki szélesség 48° 7' és 48° 25' foka között fekszik s egyik déli nyúlványát képezi azon trachytból alakúit vulkáni hegyláncznak, mely Eperjestől Tokajig nyúlik s a Tiszánál Tokaj mellett éri el déli végfokát. Területe 5D mérföld ugyan, de ennek csak y6-része v a n szőlőtőkével beültetve. E bortermő vidéknek a lakossága maga jelölte ki azon községeket, melyeket kitűnő bortermelésük folytán vidékébe fölvenni érdemesnek talált, a mire pedig sokan pályáztak, minthogy az e bortermő vidékbe befogadott községek már a régibb időkben is, főleg pedig e század elején különböző s az aszú bortermeléshez kötött szabadalmakban részesíttettek. Fölvétettek pedig egy országgyűlési küldöttség által a borvidékbe : Tokaj, Tarczal, Mád, Tolcsva, Tállya, Sáros-Patak és Sátoralj a-Uj hely városok; továbbá Szántó, Golop, Ráska, Zombor, Bodrog-Keresztúr, Kisfalud, Szeghi-Longh, Erdő-Bénye, Olasz-Liszka, Vámos-Ujfalu, Erdő-Horváthi, Zsadány, Bodrog- Olaszi, Ardó, Károlyfalva és Kis-Toronya községek. Hogy e községek közül melyik termeszti a legjobb bort, még ma sincs eldöntve, s mihelyt tokaji, mádi, tállyai és tolcsvai bortermelő kerül össze s e kérdés vettetik föl, azonnal heves vita támad közöttük az elsőség miatt. Bármint vélekedjenek és versengjenek is egymással e tekintetben az egyes községi termelők, a vita nem könnyen dönthető el még szakértők által sem, mert megvan a tokaji aszúnak a maga viszonylagos legnagyobb édessége, a mádinak és tállyainak finom zamatja és kedves utóize, a tolcsvainak kelle- mes lágysága, szóval mindeniknek megvan a maga különleges és nagy becsű tulajdonsága s ép ezért az elsőségért való versenygés továbbra is meddő fog maradni. Magok a hegyek, melyek a becses bort szolgáltatják, többnyire mere- dekek s a rajtuk levő szőlőkben a nyári záporok sok kárt tesznek a talaj lehordása által. A talaj részben trachyt-törmelék, alul részben tömött nyirok és lősz, felül több helyen tisztán trachyt-kőpor, miért is a tenyészet itt sohasem buja és a termés is ritkán nevezhető bőnek. A hegyek egyes dűlői is úgy a fekvés, valamint a talaj minősége szerint is igen sokféle elneve- zéssel és osztályozással bírnak. így pl. Tokaj határában az első fekvésű dűlő a Szarvasszőlőt is magában foglaló Mézes-Mái, mely Tarczal városától