Seite - 456 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

456 és kádban kinyomják; a kinyomott lé mindjárt a gönczi hordóba kerül, a zsákból kikerült törköly pedig kádba fordíttatván, lábbal erősen meg- tapostatik; erre a must ismét visszatöltetvén, az első erjedésig a lével együtt hagyatik s időközben többször felkavartatik. Végűi a lé zsákokon át tapostatván, hordóba kerül, a törkölyt pedig erős gerendákból készült ú. n. „bálványsajtókon" kisajtólják. A szamorodni nem édes, de mindemellett elég sima és kiválóan erős, zamatos bor, mely Oroszországban és különösen az orosz lengyelországi részekben nagy kedveltségnek örvend. Az oly közön- séges szőlőből, melyhez aszúpép nem kerül s melyről a töppedt szemeket szüreteléskor leszedték, készül a közönséges bor, mely mindamellett elég erős s a vizezést épen nem tűri. Az ország második bortermő vidéke úgy a termés mennyiségére, mint minőségére nézve is a Balaton melléke, mely az ország legnagyobb s kies vidékekkel környezett tavát koszorúként övezi körűi. A Balaton éjszaki oldalán a mészkő- és dolomit-hegygerinczek körűi több kiégett és csonka kúpalakú bazalt-vulkán vonja magára figyelmünket ; ezek lejtői adják a leg- tüzesebb és legzamatosabb bort. így pl. Badacsony, Szent-György, Somlyó olyan tüzes borokat adnak, melyek 14—16°/0 szesztartalmukkal méltán kelhetnek versenyre a nehezebb spanyol és portugalli borokkal is. A somlyói bor ezenkívül sajátságos s utánozhatatlanúl kellemes és nagyra becsült bazalt- ízzel is bír, mely az ú. n. „Stein-Wein"-oknál finomságra sokkal maga- sabban áll. Ezen bor különben már arról is híres, hogy nem a fejet, hanem a lábakat ingatja meg, de csak rövid időre s minden káros következmény nélkül. Az említett hegyeken kivűl igen jeles bort adnak még Csobáncz, Szigliget, meg a köveskálli, szentbékálli, mindszentkálli, kis-eörsi, ábrahámi, fülöpi és hajagosi hegyek is. A talaj itt a kúpidomú bazalt hegyek oldalain meszes agyag, egyéb hegyeken márga. A főbb szőlőfajok a furmint, a sárfehér és a fehér szőlő, melyhez még Somlyón a juhfarkú járúl. A mívelés itt is alacsony fej rövid vagy hosszabb csapokkal, tehát a tokaji míveléstől nem igen eltérő. A szüret október második felébe esik, főleg a jelesebb hegyeken. A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik, s ott egy csomaszoló fával félig-meddig összetörik. Ha a cseber megtelt, két ember viszi a borházba, hol zsákban áttiportatván, a must a hordóba, a törköly a sajtóba kerül. Az ország keleti részén a Királyhágón innen és részben túl fekszik Magyarország harmadik, jeles fehér-bortermő vidéke, az Érmeilék, mely