Seite - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

458 ban, mint a külföldön is igen sok fogyasztót és kedvelőt hódított magának. A szőlőtő mívelése részben itt is, valamint a Királyhágón túl és Arad vidékén az úgy nevezett karikás módon történik, mely mellett a tőke sokat terem s rothadásinak, besárosodásnak nincsen kitéve. A szüretelésnél szintén használják a csebret, s a bort részben taposva, részben azonban, főleg nagyobb birtokosoknál, szőlőmalmok segélyével nyerik a szőlőből. A Királyhágón túl, tekintettel az itteni magasabb fekvésre, hűvösebb és légköri csapadékokban gazdagabb égaljra a szőlőtő majdnem kivétel nélkül karikára műveltetik. Legjobb borai a Küküllő és Maros mentén teremnek. Főbüszkesége és különlegessége azonban a Gyula-Fehérvár mellett termő rózsamáli, a zamatos és a johannisbergivel versenyző csombordi, a tófalvi rizling, a „Chablis" kedvességével biró czelnai és igeni Sauvignon- és Semillon-bor, végűi a médoci borokkal tökéletesen egy rangban álló gyéresi és gombási Cabernet-Merlot-féle vörösbor. E négy fő fehér-bortermelő vidéken kivűl fölemlítendő még a Fertő melléke, meg Neszmély és Esztergom vidéke. Az előbbin ugyancsak a furmint, továbbá a rakszőlő és muskatály míveltetik leginkább, s kellemes savanykás- ízű asztali bort szolgáltat, melynek Sopron a fő kereskedelmi gyűjtőhelye. Ezenkívül Ruszt jobb években vékonyabb aszúbort is termel, bár az utóbbi években ennek fentartására kevés figyelmet látszik fordítani. Neszmély és Esztergom vidékén az alacsony tőkefej-mívelés mellett leginkább a finom illatú és középerősségű bort szolgáltató sárjehér és vörös dinka, továbbá a mézes fehér és hosszúnyelű szőlőfajok vannak elterjedve. Vörös bortermő-vidék is igen számos van a magyar királyságban, s azt lehet mondani, hogy általánosságban a vörös bort mindenütt a Skutariból származó fekete kadarka szőlőből szűrik, mely a legtöbb bortermő-vidéken alacsony fejre, Ménes-Arad vidékén ellenben karikára míveltetik. Itt-ott tettek nagyobb bortermelők kísérletet a burgundi, médoci és oporto szőlő- fajok mívelésével is és főleg az erdélyi részekben, igen jó sikerrel. A vörös bort adó vidékek között első helyen áll Ménes és Arad vidéke, hol némely években a kiválóan agyagos talajban a kadarka annyira túlérik, hogy vörös aszúbor is készíthető belőle. Egyébként is a ménesi vörösbor, még ha nem édes is, mindig első vörös bora Magyarországnak úgy alkotó- részeinek kellemes harmóniája, mint szép sötét színe és kellemes zamatja miatt. Az egri és visontai bortermő-vidék szintén köves agyagos talajon a kadarka, valamint a purcsin szőlőfajokból nyeri tüzes és nagy tannin-