Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

462 neveztettek, épen e capitulare rendelkezése folytán üzemükhöz számították a szőlők és kertek mívelését is. Nem nehéz kimutatni, hogy bevándorló őseink az országnak ezt a részét sokkal fejlettebb gazdasági míveltség állapotában találták, mint egyéb részeit. A mint a honfoglaló magyarok lassankint állandó lakhelyekhez szoktak s a kellemes otthon életszükségletükké vált, természetes, hogy ennek tényezői közül a kert sem hiányozhatott. Útmutatóik ez irányban leginkább a szerze- tesek voltak. A benedekrendieknek szerzetszabályzatuk a kézi munkát külö- nös kötelességökké tette s ezt a rendelkezést a premontreiek és cisterciták, valamint a johanniták is követték. Szent-Benedek említett szabályzata szerint a monostornak úgy kellett épülni, hogy a mi a szerzet számára szükséges, ezek közt névszerint a kert is, mind egy helyütt, tehát annak falai közt együtt legyen, „ut non sit necessitas vagandi foras". Ennél fogva minden itt keletkezett kolostornak, nemcsak túl a Dunán — a hol a szentmártoni apátság kertjét, a „hortus Pannoniensis"-t külön is említve találjuk, — hanem a Tisza mentén, a hegyvidékeken s az Alföldön is házi kertje volt s a voltaképi kertészkedésnek hazánkban első ápolói és terjesztői gyanánt méltán ismerik el a szerzetrendeket. Kertekről azonban egyebütt, így a király várainál, s magánosok, sőt kisbirtokosok lakhelyeinél is találunk említést az Árpád-házi első királyok korából. IV. Béla egy 1256-ban kelt adománylevelével a Hontmegyében fekvő Zud (mai Szúd) községet a zólyomi királyi kerteket gondozó nyolcz felügyelőnek — custodes horti nostri de Zolyom — ajándékozza. Egyébiránt a „pomarium" meg a „hortus" számtalan magánbirtokviszonyokra vonat- kozó okmányban előfordúl. Különben dr. Wenzel Gusztáv „Magyarország mezőgazdaságának tör- ténete" czímú művében már az Árpád-házi királyok idejére nézve is különb- séget tesz a házi, a gyümölcsös kertek s a díszkertek között, kimutatván, hogy hazánkban a kerteknek mind e három neme mívelésben részesült. A díszkertekről az okmányokban még ez időből kevés van. De a konyha- kertekről már biztos tudósításaink is akadnak. Nagyobb terjedelmű kertek- nek példáit a komlókertekben — horti cumulorum — találjuk; kisebbek pedig még parasztházaknál is találkoztak s azokban párhagymát, vörös- hagymát és fokhagymát, mákot, paprikát, méhlegelőnek való és gyógyerővel biró más hasznos növényeket, továbbá hüvelyes veteményeket, zöldséget, lent, kendert s egyebeket termesztettek.