Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

463 A gyümölcsös — frutectum, pomarium, hortus fructifer — már cz időben is nagy szerepet játszott s gyümölcsfákat a szőlőkben is termesz- tettek. A gyümölcsfák közül első helyen említendő a diófa, mely mint a magyarok „nemzeti fája", nagy elterjedésnek örvendett s a kerteken és udvarokon kivűl egész erdőszámra is — silva nucum — termesztetett. Az alma-, körte-, cseresznye-, meggy-, szilva-, berkenye-, a „frutex salicis", gesztenye-, somfa, a „fructus berocum" vagy „borocum" (talán baraczk), Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak. a szederfák stb. már ez időbeli okmányokban szerepelnek s hogy a jeles gyümölcsöt méltányolni tudták s a gyümölcstermelés már a XIII. században bizonyos virágzásban állt, mutatják a „pomarium valde bonum", „arbores fructiferae optimae" s hasonló kifejezések s hogy a gyümölcs már korábban is oly szerepet játszott, hogy kereskedés tárgya lehetett, arról az 1198-ról fönmaradt „esztergomi vámtarifa" tanúskodik, melyben a többi kereske- delmi czikkek között a gyümölcs is fölemlíttetik. Hazánk a XIV. század óta az európai országok közt a legterméke- nyebbek s mezőgazdaságilag legnevezetesebbek egyikének hírébe jutott.