Seite - 465 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

465 mely csak a főváros egyesítésekor nyerte e nevet s egész addig, minden valószínűség szerint Mátyás e helyen terülő kertje emlékére, Zöldkert-utcza nevet viselt. A kert helyén talált szobortöredékek, föliratos táblák és emlék- kövek maradványai ma is megtalálhatók a ferencziek épületének a falában. A visegrádi és budai díszkerteken kivűl a király egyéb várai és mulató- helyei körűi is nevezetes kertek voltak, melyek között leginkább kivált a tatai és a diósgyőri. A főpapok és főurak a királyok példáját követve, nemcsak rendes székhelyeiken tartottak díszkerteket, hanem mikor Budára, a király szék- es udvarhelyére kezdtek telepedni, ott is fényes lakokat tartottak, hol hasonló fényű kertek díszelegtek. A gyümölcstermesztés e korszakban valóságos iparággá fejlődött. Nagy számú gyümölcsösök boríták az ország minden részeit. Nemcsak a nagy uraknak, de a közép- és kisbirtokosoknak, sőt a jobbágyságnak is voltak gyümölcsösei és pedig nem csupán házi kertekben, hanem a falun kivűl a külső telkeken is. Különösen a Csalló-köz gyümölcstermelése állt kiváló hírben, s a Duna e legnagyobb szigetét „arany kertnek", „gyümölcsös paradicsomnak" keresztelte a régi példaszó; míg egy régi krónikás az egész országról szólva mindenféle legjobb fajtájú gyümölcsök mérhetetlen sokaságáról — frugum et omnis generis optimorum fructuum infinita copia- ról — beszél. Alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, kajszi és őszi baraczkok mellett erdőszerű nagy csoportokban álltak dió- és gesztenyefák, melyekhez a gyümölcstermő bokrok számos neme járult. Ranzau Péter Mátyás koráról szólva, Erdély gyümölcstermelését említi különös dicsérettel, kiemelvén a legkitűnőbb fajták között a damascèna szilvákat, s az almák, cseresznyék és körték rendkívüli nagyságát. Hogy a kertészkedés s vele a díszkertészet a XVI. századtól kezdve még az után is sok ideig virágzásban állott, arról az egyes várakra, főúri kastélyokra vonatkozó följegyzésekben számos bizonyítékot találunk. Thurzó György nádor bicskei kertjeinek, a Pálffy grófok vöröskővári díszkertjeinek és orangériájának országos híre volt. Pozsony, Sopron, Selmecz stb. városok kertjei szintén gondosan és nagy szakértelemmel ápolt kertek gyanánt említtetnek. Verancsics Antal, majd meg Lippay György esztergomi érsek- primások pozsonyi kertjének híre pedig napjainkig is főnmaradt abban az irodalmi és nyelvészeti tekintetben is fölötte érdekes három kötetre menő munkában, melyet „Jezsuiták rendjén" való P. Lippay János irt, s melynek M. 59