Seite - 466 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

466 a virágok ápolásáról szóló első kötete Nagy-Szombatban, a veteményes kertről szóló második kötete Bécsben 1664-ben, a gyümölcsfa-termesztést tárgyaló harmadik kötete szintén Bécsben 1667-ben látott napvilágot s az első ily tárgyú munkának tartatik, mely magyar nyelven jelent meg. De ebben az érdemes szerző már keservesen panaszkodik az ország s benne a kertek ama siralmas pusztúlásáról, melyet a török hódítás hazánk két- harmadrészében okozott. A töröktől megkímélt vidékeken a gyümölcstermelés is megmaradt még egy ideig azon a magaslatán, melyre a XV. században fölemelkedett. A dunántúli egyes megyékben oly kitűnő gyümölcs termett, mely jóságra fölülmúlta az ausztriait, miért is nagy kereslete volt az osztrák városok piaczain. Nyitra és Bars megyék prunellái (Brunner Zwetscken), s különösen Német-Próna híres aszalt szilvája pedig már távolibb piaezokra is megtalál- ták az űtat. A XVII. században, mint már Lippay is panaszolja, a szomszéd országokénál még a XVI-ikban fejlettebb gyümölcsészetünk is sokat vesztett korábbi jelentőségéből, a XVIII. század óta azonban a népesebb vidékeken, pl. Sopron vidékén, a bányavárosok körűi s az egész Tiszaháton újabb lendületet vett. B. Prónay Gábor fölemlíti, hogy „a jelenleg külföldieknek ismert nemes, jeles fajok közül nem egy épen hazánkból vette eredetét; miután sok gyümölcsfajaink a szentföldről visszatérő vitéz-zarándokok által hazánkba hozatván, először itt honosúltak meg s innen terjedtek el egész Európában". Czukor János hírneves pomologusunk, ki egész életét annak szentelte, hogy az ősmagyar gyümölcsöket összeszedje, már e század elején, mikor még vajmi kevesen foglalkoztak nálunk e szakmával irodalmilag, úgy találta, hogy van 76 alma, 61 körte, 21 szilva és 12 cseresznye őshazai fajtánk. Az ú. n. csendes évek korszaka után, mely alatt a pangás és hanyatlás a kertmívelés terén is sajnálattal volt tapasztalható, különösen József nádor volt az, kinek áldásos munkássága és példája ezen a téren is elevenítőleg hatott. A Margitszigeten s különösen az alcsúthi puszta halmokon telepített kertjei már e század közepén fölkeltették a kedvet a kertészet minden ágának meghonosítása iránt. A főurak egymásután állították föl kastélyaik körűi a díszkerteket, a melyekben a franczia barokk-ízlés csak kivételesen s csak részleg talált alkalmazást, míg a természet-utánzó angol modor, mint a magyar műizlésnek inkább megfelelő, majdnem mindenütt érvényesült. Kezdtek egyes vidékek úgy a felföldön, mint a Duna és Tisza közti homoksíkon óriási gyümölcsösöket telepíteni; Budapest főváros több teret