Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

492 Az ipar. Mint a gazdag alakzatú bérezés Felvidék és a buja talajú Alföld síksága, hullámos dombok által elválasztva egyúttal összekötve, együtt alkotják meg Magyarország földrajzi tagozatát: úgy simúl e földrajzi viszonyokhoz és változik szerintök az ország iparossága. De az ország történelmével is egyenközűen fejlődik és halad, hanyatlik és emelkedik újra a magyar ipar. Oskeleti hagyományokból fejlődött kez- detleges kézműipara az Árpád-házbeli utolsó s a vegyes házakbeli nagy királyok alatt Európára kiható magas színvonalú müiparrá vált. Az olasz renaissance nemes alkotásai hazánkban is visszatükröződtek s dús gyümöl- csöket hoztak Mátyás fényes udvarában, annak példája után pedig szerte az országban. De az ozmánok elleni hosszú háborúskodás, később a török hódoltság, visszaszóríták az ipart is századok előtt meghaladt kezdetlegessé- gébe. A török járom alóli fölszabadúlásra következett hosszú tespedés ipari tespedés is vaia, mely legfájdalmasabban az által hatott, hogy a nyugtala- nított nemzetnek nem lehetett e foglalkozások iránt érzéke, mívelésökre kedve és ereje. Mikor a nyugoti nemzetek óriási haladásokat tettek ép az ipar terén s a mikor a legújabb kor nagyszerű tudományos vívmányai gyökerestől fölforgatták a régi iparrendet s a világ oly óriási ipari termelést fejtett ki, melyről csak egy századdal előbb álmodni sem lehetett, akkor az ipar e nagy mozgalmában országunk részt nem vehetett. A múlt század vége felé fölocsúdott ugyan a törvényhozás és a gazda- sági kérdésekre is kezdett figyelmet fordítani; de az 1790/l-diki országgyűlés kereskedelmi bizottságának alapos munkája csupán papiron maradt és csak a jelen század folyamában valósúlt meg valamennyire egyik-másik akkor fölvetett eszméje. Ipar tekintetében Magyarország kormánya és társadalma egyaránt sokáig maradt tétlen s csak a 30-as és 40-es években mind hatalmasabban érvényesülő reformkérdések között kezdett a nemzet anyagi érdekei iránt is érdeklődni s iparkodott százados mulasztásait annál lázasabb tevékenységgel pótolni és helyreütni. Az ország összes szükségletei iránt éles szemmel biró nagy Széchenyi István e téren is vezérül szerepelt. Lángelméje csakhamar fölismerte, hogy az egyoldalú mezőgazdasági termelés nem felelhet meg egy haladó ország érdekeinek. A mint fokozhatónak tudta és fokozni akarta az őstermelést,