Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

494 lón a mai, sok tekintetben szomorú közgazdasági állapotok között is virúló hazai czukoriparnak. Hasonló irányban indult meg s a hazai nyers termények nemesbítését tűzte ki ezélúl a szesztermelés, mely nagy tőkék befektetése és magas értel- miség kifejtése mellett a tökélynek oly magas fokára emelkedett, hogy Európa legmíveltebb államai versenyezhetnek ugyan vele, de telepei nagy- szerűségét és tökéletes berendezését le nem győzhetik. Nem kevésbbé a mezőgazdasággal foglalkozó népesség mellékkeresete- ként, mint egyúttal különálló nagy mérvű és nagy fontosságú iparág alapjáúl terjesztetett a már a múlt században kezdeményezett selyemhernyó-tenyésztés, nagy terjedelmű cperfa-ültetésekre bírván a gazdaközönséget, míg motólák és fonóműhelyek fölállítása után végre egy selyemgyár is létesült. Ez iparág, noha mostoha körülményekkel küzdve, több ízben hanyatlásnak indult, újabban ismét föl kezd virúlni és minden jelenség azzal bíztat, hogy a selyemiparral nagyszerű újabb hazai ipartermelésnek állunk küszöbén. Az osztrák tartományok kormányaival folytatott hosszú vámharezok, II. József azon, bár jóakaró intentiói folytán, hogy a vámtételek az örökös tartományok iparosságának kedvezzenek, míg Magyarországnak csak a nyers termelés maradjon, mind élesebbekké fejlődtek s végre a védegylet megalakúlására vezettek. Ez egyletben az ország legtekintélyesebb férfiai azon elvet vallották, hogy védjük meg házunk küszöbén a magyar ipart, melyet a vámpolitika meg nem véd. Bármennyire hibásnak vallja is a fejlettebb nemzetgazdasági tudomány e szűkkeblűnek látszó eljárást, — noha mai visszafejlődése a velünk forgalmi viszonyban álló országokban még sokkal megszorítóbb rendszabályokat is szentesít, — az mégis tetemes fejlesztő hatással volt a magyar iparra nézve. Ez időben keletkeztek a védegyleti elvek terjedése s a „gyáralapító társaság" hatása alatt oly iparágak, melyek az országban akkoráig alig űzettek és akkor vettetett meg alapja számos maiglan is virágzó ipartelepnek, melyek a fonó- és szövő-, a papir- és egyéb ipar terén mintegy első, sokat igérő hajtásaiúl jelentkeztek az immár terebélyes fává nőtt hazai nagyiparnak. Ezzel ép úgy, mint az időközben fejlődött és hanyatlott, de mindenesetre nemesbűit és tökéletesűlt kisiparral alább nagy csoportokban és legalább vázlatosan külön fogunk megismerkedni. Régebben, mikor még kizárólag a víz szolgáltatta a nagyobb mozgató erőt, Kárpátaink völgyeiben láttuk emelkedni az egyes ipartelepeket, föl- használva az ottani patakok, apróbb folyók zúgó vizeit, és a hol tüzelésre