Seite - 495 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

495 volt szükség, a hegyhátak és hegyoldalak gazdag faállományát. Ugyané hegységek és dombvidékek tárták ki dús érczkincsöket, melyek alapját képezték a honunkban korán fejlődött, bár nagy részt idegenek által mívelt bányászatnak. E völgyekben látjuk emelkedni a füstölgő kohókat; ide telep- szenek az üveghuták, foly a szén- és hamuzsirégetés, emelkednek a kalló- és törómalmok, stb. és fejlődik oly tevékenység, mely a magyar fölvidéknek és az erdélyi bérezés területnek megadja a kiváló iparos jelleget. Az Alföld az országnak mindenha gazdag mezőgazdasági területe marad. Rajta a mindennapi iparszükségletet kielégítő kézművességen kivűl nem látunk ipart fejlődni. A síkon tunyává vált folyók nem szolgáltatnak többé hajtóerőt, a népesség nem elég sűrű, de nem is elég szegény, hogy az iparnak szolgálatába szegődjék. Csak a mezőgazdasággal kapcsolatos, általa istápolt, tőle meg nem válható malom- és szeszipar, a ezukor- és sörgyártás vonúl a terjedelmesebb sík vidékre. De ez is csak, mikor a kor haladásával a góz foglalja el az első helyet a mozgató erők között és ennek fejlesztésére a k'ó- és barnaszén kezd felhasználtatni, melynek lelőhelyei nem a legnagyobb hegységekben, hanem a két nagy medenczét körűizáró apróbb hegy- és dombvidéken tárúlnak fel leggazdagabban. S a mint a góz reformáló hatása alatt termelési arányaiban átalakúl az ipar másutt is, nálunk is, ennek és a közlekedési eszközök tökéletesbűlésének hatása alatt alakúi át az ipar földrajzilag is. Többé nem a bár olcsó, de az év számos szakában elégtelen vagy épen teljesen hiányzó vízi erő, nem a tüzelő anyag: fa és kőszén közelsége határozza meg az ipartelep helyét. Ma a közlekedési góczpontok, melyek egyúttal népességi góczpontokká váltak, a városok, szívják magukhoz a nagyipart. Sem a földolgozandó nyers anyag, példáúl gépgyárnál a vas, porczellángyárnál az agyag, posztógyárnál a gyapjú ; sem a tüzelő szer, fa vagy szén, az annyira olcsóvá vált közle- kedésnél nem esnek annyira latba, hogy egyéb kedvező tényezők mellett a vitelbéri csekély különbözetet meg ne birná a verseny. Egyik leghatal- masabb ily tényező pedig bármely, még oly elmés gépekkel és munka- eszközökkel fölszerelt gyáriparnál is a kellő számú, értelmes és képzett emberi munkaerő. Ezért pang a népesség a vidéken és szaporodik nagy mérvben a városokban. Ezért vonúl a nagyipar a nagyobb és megfelelő elemekkel rendelkező vidéki városokba, találja meg messze kiható közép- pontját a fővárosban. Es ezen korán sincs mit búsulnunk, hanem ezt egyik legörvendetesebb következményeűl tekinthetjük mai iparos haladásunknak,