Seite - 499 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

499 színvonalon maradnak. És a mint áll ez a czukorgyártásnál, talán még fokozottabb mértékben tapasztalható a szesztermelésnél. Ez ugyanis tökéletes berendezésénél, a telepek nagyságánál s a földolgozott nyers anyag jóságánál fogva oly helyzetbe juttatta e szakbeli iparosainkat, hogy, bár szintén óriás külföldi versenynyel kénytelenek küzdeni, megbirkóznak vele ép úgy, mint több állam ellenséges vámpolitikájával, sőt a belföldi terhes adókkal is, és versenyeznek kivitelükben Spanyol- és Olaszországban, átszállanak árúikkal a tengereken és küzdve bár, iparkodnak megtartani jól kiérdemelt hírnevü- ket fővárosi ép úgy, mint vidéki telepeink. E helytt nem szólunk azon kisebbrendű ezernyi ezer szeszégetőről, mely leginkább gazdasági szem- pontból dolgozik, valamint nem azon apró üstökről sem, melyek úgy szólván csak házi szükségletre égetik ki szőlőtörkölyüket vagy gyümölcs- fölöslegüket. A magyar birodalom területén az 1885/6-dik évben 117.382 szeszfőző volt működésben, s azok mellett 2.951 községben még 244.366 magánfél termelt saját szükségletére adótól mentes szeszt. A szeszfőzők közt 23 van, melyek mindegyike 100.000 forintnál több adót fizet s az egy éven át előállított mennyiség 1,600.000 hektoliterre tehető 100 fokos szeszben. Első rendű szerepet játszik azonban Magyarországon a borászat, mely a kor haladásával, ellentétben a szőlőszettel, helyesebb és okszerűbb pincze- kezelés mellett mindinkább az ipar alakját ölti magára. Fájdalom, hogy a Francziaországban oly irgalmatlanul pusztított phylloxera már a mi szőleinkben is garázdálkodik s mind több-több tért hódít el a mívelhető területből. Vigasztaló azonban, hogy e pusztító rovar elleni küzdelmünkben példányúi áll előttünk a gazdag Francziaország, mely- ben bár sok milliónyi kárt tett, meg nem törhette a gazdagabb és okszerűen cselekvő szőlőgazdák törekvéseit. Az immunitással kecsegtető amerikai venyige újra helyet foglal az elpusztúlt szőlőkben és hódítja vissza az elvesz- tett területeket. Nálunk ez még könnyebben megy és — bármily paradoxon- nak lássék ez állítás — a phylloxera talán még hasznos is lehet utóhatásaiban. Ugyanis nemcsak tömérdek elvénűlt szőlőnk van, mely az újítást amúgy is megkövetelte volna már régóta, de mert, habár egyre silányúló termést, de mégis csak termést hozott, megtűrték; hanem azontúl számos oly szőlőnk is van, mely nem a megfelelő, vagy számos oda nem való fajjal beültetve, nem azt a termést hozta s nem azt a bort szolgáltatta, melyet a talaj és égalj jósága mellett méltán várhatott a gazda. Végűi pedig tömérdek még a szűz terület Magyarországon, mely szőlőre alkalmas levén, arra soha se 63*