Seite - 518 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

518 betörtek. A mohácsi vész után azon területeken, melyeket az osztrák házból származott királyok, illetőleg a nemzeti fejedelmek tartottak uralmuk alatt, a közlekedésügy, útaink és hírvívő (postai) berendezésünk nemcsak nem hanyagoltattak el, hanem fokonként fejlesztettek, a mint erről úgy a Ferdinánd és Miksa királyok, mint az I. Rákóczy György és II. Rákóczy Ferencz fejedelmek által elrendelt szervezések tanúskodnak. Nem így volt azonban a törököket uraló területeken; ott bizony, a mi volt is, elpusztult s csak idővel és nagy áldozatokkal lehetett az e tekintetben is elhanyagolt és zilált állapotokat rendezni és megjavítani. A török pasák és bégek kurtán fogták a dolgot. Hebi bég például, a ki Hatvanból parancsolt egész Szécsé- nyig, mikor az adóra szüksége volt, reá Íratta a parancsolat hátára: „Ez levél adassék az szakali birónak, hamarsággal faluról-falura hordoztassa bizonyos embere által, hamar, hamar, hamar.44 Ilyen volt akkor a „sürgöny-levél44! A török uralom megtörése után a közlekedési ügyek rendezése is kezdetét vehette. Az e téren történt alkotásokat sem szabad azonban a gőz és a villám erejéhez mért haladással mérlegelnünk. Nehezítette még a helyes fejlődést a nemzet és a kormány között a kormányzati jogok mértékére és mikénti gyakorlására nézve gyakran felmerült viszály és bonyodalom. A kormány e tekintetben is gyakran mellőzte a nemzet alkotmányos jogait s azon politikai és gazdasági meggyőződést, melyet a nemzet követett; viszont ez, illetőleg a nemzeti érzület kifejezésére hivatott alkotmányos tényezők, az országgyűlés és a törvényhatóságok, az alkotmányellenes eljárás formaságai miatt gyakran ellentétes állást foglaltak el a kormány oly törekvéseivel szemben is, melyek különben javára váltak volna az országnak. így történt, hogy 1848-ig csak lassú lehetett e téren a fejlődés. Érde- kes mindazonáltal, hogy úgy a kormány, mint a nemzet törekvéseiben a közlekedési ügyek körüli teendőkre nézve két eszme domborodik ki. Egyik Magyarországnak összeköttetése az Adriai tengerrel; a másik az ország déli és keleti részeivel, illetőleg a keleti — akkor még török uralom alatt állott — tartományokkal való összeköttetés. Mindkettő oly alapeszme, mely a közlekedési ügyek körül kifejlett mozgalmon és vitákon teljesen uralkodott és ma is irányadó. Ezen időszakba esik a Károlyvárostól Fiúméig futó Lujza- (Ludovika) út kiépítése 17 mérföld hosszúságban a dinari Alpeseken keresztül; az első út, mely birodalmunk belsejéből a magyar kikötőhöz kivezetett.