Seite - 520 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

520 egészségtelen mocsarak lecsapoltassanak, s hogy más részt a folyó hajóz- hatóvá tétele által a kincstár nagy terjedelmű erdőségeinek és egyéb birtokainak terményei értékesíttessenek. Szintén a XVIII. század kezdemé- nyezése volt a Ferencz-csatorna, mely a duna-tiszai hajózási útat Földvár és Bezdán közt 30 mérfölddel rövidíti meg, s melynek további feladata egy részt az általa átmetszett vidék sok fölösleges vizeinek levezetése, más részt pedig a szárazságban szenvedő területeknek öntözés czéljából a szükséges vízzel való ellátása. A Tisza-szabályozás rendszeres megkezdése már a jelen századba esik. Az alsó-szabolcsi szabályozó társulat területén — az urkomi magaslaton — egy szerény emlékkő jelöli a megkezdését azon erőfeszítő árvédelmi mun- kálatoknak, melyekhez az első rög földet Széchenyi István gróf ásta ki. O utána és azóta a Tiszánál és a többi folyóknál ma is közel 70 szabályozó társaság működik, melyek eddig már is közel 5 millió holdra menő termő- területet mentesítettek és adtak át a nemzeti vagyonnak. A szabályozások lehetővé tették a gőzhajózás életbeléptetését. A magyar vizeken az első gőzhajó — a dunagózhajózási társaságnak I. Ferencz császár és királyról elnevezett gőzöse — 1830-ban jelent meg, Bécstől Pestig 24 óra alatt, felfelé pedig 48 óra alatt tevén meg az útat. Az első próbaút sikere után már 1831-ben rendes gőz hajójáratok rendeztettek be Pest és Bécs között. A Tiszán azonban csak 1846-ban hatolhatott fel az első gőzhajó meglehetős nehézségekkel Tokajig. Ugyanezen évben hatolt át az első magyar földön épült gőzhajó, az rErős44 a Vaskapun, megdöntve azt a véleményt, mely a gőzhajóknak a dunai szorosokon és a Vaskapun át való közlekedését a lehetetlenségek közé sorozta. Ezzel — mindenesetre meg- felelő vízállás mellett — megnyílt a gőzhajózás a Közép- és az Alsó-Duna között. Az állam részéről hozott jelentékeny áldozatok árán, nagyobb vizeink ma az év legnagyobb részében hajózhatók, s évenként még mindig tekin- télyes összegeket szavaz meg a törvényhozás azon czélból, hogy a hajózás- nak még meglevő akadályai elháríttassanak. Daczára annak, hogy vasútaink kiépítése folytán az árúk igen nagy része a vasúti irányra megy, folyóinkon a hajózás mit sem veszített élénkségéből, s gazdasági életünknek és termelé- sünknek expansiv erejét mi sem tanúsítja világosabban, mint az a körülmény, hogy a gőzhajózás által elszállított árúk tömege nemcsak nem csökkent, Jianem — egyes éveknek különös okokra visszavezethető ideiglenes csökké-