Seite - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

524 Vasúti vonalaink közül több építészeti tekintetben is kiváló figyelmet érdemel, s az átszelt vidékek természetes szépségei és változatossága által touristai szempontból is érdekes. A Karszton átvonuló károlyváros-fiumei vonal; a munkács-beszkidi vonal hatalmas bevágásaival, völgyáthídalásaival s hosszúság tekintetében a monarchiában második helyet elfoglaló alagút- jával; a keleti vonal regényes vidékeivel és vízválasztókon átvezető küz- delmeivel; a zimonyi vonal, a mint eléri azokat a helyeket, melyekhez a magyar történelemnek annyi változatos emléke fűződött; a gyönyörű vágvölgyi vonal, a magyar államvasűtak éjszaki vonalának különösen zólyom-ruttkai része s ennek folytatásaként a kassa-oderbergi vonalnak a központi Kárpátok alatt elvezető része tanulságos is, szórakoztató is. A vasúti hálózatnak e kifejlődése jelentékeny gyáraknak és iparágaknak ad immár állandó foglalkozást. A magyar kir. államvasútak budapesti gép- gyára és a vele kapcsolatos diósgyőri vas- és aczélgyár kiválóan mozdo- nyokat, vashídszerkezeteket és aczélsíneket ; az osztrák-magyar vasúttársaság resiczai gyára síneket, a budapesti Ganz-féle gyár vasúti kocsikat gyárt. Egyéb vasúti szükségletek és fölszerelési czikkek is ma már túlnyomó részben az országban állíttatnak elő, míg eddig azokat a külföldről kellett beszerezni. Hiányos lenne e vázlatunk, ha már e helyen is külön ki nem emelnők az államvasúti rendszer eszméjét, mely a nemzetnek a közlekedési teendők körüli irányeszméi közül már korábban kidomborodik, de csak az utóbbi évtizedben nyer megvalósúlást a magyar kir. államvasútak hálózatának meg- teremtése által, melynek segélyével az állam döntő vezérszerepet és hatást gyakorol a gazdasági állapotainkra és fejlődésünkre oly nagy fontosságú forgalmi politikában. Azon irányeszméket, melyek a vasúti engedélyezések és építkezések körűi az ország érdekében követendők lennének, körvonalozva találjuk már a negyvenes évek érdekes hírlapi és országgyűlési vitáiban. Egyenes és a legrövidebb irány kifelé, ez által lehetőleg olcsóvá tett tömeges szállítás, mire nyers terményeink által utalva vagyunk ; a közlekedési ereknek olyan fektetése, mely figyelemmel van az ország fővárosára, honnan a kereske- delmi vérforgás az ország véghatáráig lüktet; a közállománynak — mint akkor nevezték az államot — egyenes hatása legalább is a főbb közlekedési vonalokra. Ezen elvek azonban a végrehajtásnál részben figyelmen kivűl maradtak s később csak jelentékeny áldozatok árán voltak valósíthatók.