Seite - 525 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország I (2), Band 5/2

525 A fő közlekedési vonalokat az akkori irányadó tényezők is, mint állam- pályákat kívánták ugyan kiépíteni és ez tényleg foganatba is vétetett; de azok a későbbi pénzügyi válságok nyomása alatt magán tulajdonba kerültek, így ment át magántársaságok kezébe az úgy nevezett osztrák állampálya (a mai osztrák-magyar államvasúttársaság vonalai) és a déli államvaspálya. E két társaság vonalai mellett, melyek a legfontosabb forgalmi irányokat közvetítették, 1867-ben már a tiszavidéki vasút is engedélyezve és kiépítve volt. E nagy vasúttársaságokkal szemben, melyeknél a döntő szót gyakran külföldi pénz-csoportok vitték, az államnak az árszabásokba s a forgalmi politikába való beleszólása kellőleg biztosítva nem volt; pedig mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy erre az ország közgazdasági előhaladásának bizto- sítása és kifejlesztése érdekében szükség van; s évek során mindinkább azon meggyőződésre kellett jutni, hogy ez legbiztosabban egy államvasúti hálózat segélyével érhető el, mely függetlenül az idegen társulatok vona- laitól, feltétlenül az ország közgazdasági és pénzügyi érdekeinek áll szol- gálatában. Kicsiny kezdetből nőttek nagygyá a magyar államvasútak. A főváros- nak józsefvárosi részébe egy szerény vasút futott be Losoncz és Salgó-Tarján felől, első sorban kőszénszállításra berendezve. Ezt a vasútat megvette az állam, s a vasúti czélokra 1868-ban felvett 60 milliós kölcsönből elrendelte e vonalnak kiegészítését a hatvan-miskolczi és a ruttkai vonalokkal. Ugyan- ekkor rendeltetett el a károlyváros-fiumei, később a zákány-zágrábi vonalok kiépítése. így foglalt a magyar állam tért éjszakon a Németországgal és délen az Adriával, illetőleg Fiúméval való forgalomban. A duna-drávai és a keleti vasútnak állami kezelésbe vétele inkább közigazgatási rendszabály volt. Az utóbbi vasútakkal három szétszórt csoport volt már az állam kezelésében ; kezelési, takarékossági és forgalom- politikai okok tehát egyaránt indokolták e hálózatnak kiegészítését s egy- mással összefüggésbe hozatalát. A tiszavidéki vasút megvétele (1880) e tekintetben döntő intézkedés volt ; további intézkedések egészítették ki ezen nagy és czéltudatos munkát. A tömösi vonalrész kiépítésével a romániai vasútakkal, a rákos-újszászi vonal által a fővárossal s az innen kifutó állami és nem állami vonalakkal jött összeköttetésbe az államvasúti hálózat és a zágráb-károlyvárosi vonal megvétele által a déli államvonal egészíttetett ki Zákánytól, illetőleg Báttaszéktől Fiúméig. 1881-ben elrendeltetett a budapest-