Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

6 zünk, melyek az éjszaki mészkő Alpeseket kisérik. Széles völgy tárul fel előttünk, Kirchdorf és Michldorf völgye; a sikság jól művelt, gyümölcsösök, búzaföldek váltakoznak a rétekkel, mindenütt tölgyfák és hársak, a völgynek eme fő ékességei, vannak elszórva a mezőn, s a zöld lombok közül a két szomszédos község jókora házai, valamint a Krems-melléki nagy számú kasza-hámorok kandikálnak ki nyájasan; a baloldali hegylejtóról Ó-Pernstein sziklavára tekint le s a völgy hátterét egy zöld lombokkal borított dolomit kúp zárja be, melynek tetejét egy ősrégi kápolna, a Georgenberg, koronázza. A dombos vidék barátságos képétől azonban hova-tovább távozunk; tekin- tetünket azok a komoly sziklacsúcsok vonják magukra, melyek az erdős előhegyek fölött látszanak: a meredek oldalú Spering, a Falkenmauer hosszú, komorszürke fala az a hóvonalak által megszakgatott hegység, mely a két szikla-színfal között a szakadék fölött a homályosan kékes messziségben tornyosúl, t. i. a Warscheneck. Az Alpesek tövén vagyunk! Most már déli irányban haladunk tovább, mindaddig, míg a Krcms melletti „Humesbühel" nevú sziklafal el nem zárja útunkat s az országútat is kelet felé kanyarodásra nem kényszeríti. Itt jutunk el a Steyrhez, mely keskeny medrét több, mint 40 méter mélységre ásta be a vízszíntes rétegzetű conglomerat kőzetekbe. A völgy talaja a folyó fölött tekintélyes magas- ságban lapályos, jól mívelt terrasz, melynek szelid vonalai aligha elárúlnák keletkezése történetét, ha az erőszakosan vájt szakadék nem beszélne róla. A jégkor volt az, mely e völgyet hajdan óriási kőtörmelékekkel betöltötte; mert földrészünk lehűlésekor a „ Holt-hegységu-et és a szomszédos Alpe- seket is jégár borította ; hatalmas jégárak tódúltak le innen Windischgarsten és Hinterstoder völgyeibe s itt egyesülve megalkották a tekintélyes, egészen Mollnig nyúló Steyr-jégárt. Ebből az óriási jégtengerből ma már csak egy parányi rész maradt meg, a nagy Prielen levő „Kühkar" nevú firn-mező, mely forró nyári időben alig egy pár hektár területű sötétszürke jégtömbbé olvad össze, melyet keresztbe menő szakadékaival valóban úgy lehet tekinteni, mint az Alpesek legéjszakibb jégár-képletét. A zöldelő terraszok, a Steyr és az ebbe ömlő Teichel mellett fölfelé eső rövid megszakadást kivéve, több órányira húzódnak ; Klausnál azonban a sziklás hegyoldalak mindkét parton már nagyon közel jutnak egymáshoz. Pompás bükkerdő fedi be az egész völgyszakadékot; sötét bujazöld növényzet gyönyörködteti mindenütt a szemeket s csak itt-ott csillámlik ki egy-egy