Seite - 7 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

7 vakító fehér folt a vadon belsejéből. Az a vár az egyik, mely a régi Tutatio római kastély helyén egy sziklás előfokon kapaszkodik meg, s azután annak a falunak fehér házacskái, melyet a környék erdei lakosai az erőd oltalma alatt már a középkor kezdetén raggattak itt a hegyoldalhoz. Fél óra járásnyira Klauson túl elhagyjuk a Steyrt és a Steirling partján haladunk fölfelé, míg egy erdős hegynyereghez jutunk, mely a déli magas hegységről hajlik alá; ez az úgy nevezett „Ring44. Alattunk több óra- járásra terjedő hosszú völgy fekszik egyedül és világtól elzárva; bármerre tekintünk, nyoma sincs emberi lakásnak; még az a keskeny ösvény is, mely a meredek lejtőről levezet, néhány lépés múlva elvész a kavicsok között. Délen a Holt-hegység királya, a nagy Priel emelkedik ; világosszürke csúcsát tündöklő hó övezi; ehhez, mint megannyi kristály, több, rémüle- tesen szakadékos gerincz csatlakozik, melyek közül egy a Zwillingskogel és Hohes Kreuz csúcsokon át vonúl el, míg egy másik csaknem párvonalban a Rothgeschirrtől a Schneethalon és Edlerkogelen át éjszak-nyugot felé vonúl. Az Alpesek éjszaki szélén állunk ; a merész alakok, melyeknek meg- alkotásában épen a Priel hegytömbnél mintegy egész hatalmukat ki akarták mutatni a természet elemi erői, lassan-lassan szelídülnek, mennél inkább törpülnek annak éjszak felé kinyúló ágai. A szürke dolomitcsúcsok vaskos tömbökké tompúlnak, a körvonalak enyhébbekké válnak, a hol az erdő megkezdődik s a szétszakgatott sziklagerinczek, a mint a Holt-hegységtől éjszakra húzódnak, homályos kék domblánczokban végződnek. Több óra távolságra óriási erdőségek borítják a völgyet s néma csendben terjeszked- nek ki alattunk; csaknem idegenszerűnek tűnnék föl e sajátságos komoly kép, ha a fenyőfa-sűrűségből két kis barátságos malachit-zöld tónak, az „Ödseen44 (ödsee = ridegtó) tükre nem csillámlanék ki felénk. Visszatérünk a Steyr magaslataihoz s e folyó partján fölfelé, továbbá mellékfolyója, a Teichel, mellett eljutunk a Windischgarsten völgybe. Még e helyen is, több mint 600 méter magasságban, föltaláljuk a felsőausztriai dombvidék termékeny, változatos jellegét; rétek és szántóföldek, melyeken még érik a búza, váltakoznak a ligetekkel; a gyümölcsfák között mindenütt egyes tanyák mutatkoznak, a napfényes völgyből szigetként elkülönülten csúcsos, erdős hegyek emelkednek föl. S ezen virágzó vidéket magas hegy- ségek koszorúja zárja körűi: a széles hátú Warscheneck, a nemes alakú Pyrgas-csoport, a hosszan elhúzódó Sensen-hegység s végre a valamennyi között leggyönyörűbb Priel-hegyláncz.