Seite - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

10 behatolni. Bűbájos varázs terűi el a sötét katlan felett, ha a Klinser-hasadék mögött letűnik a délutáni nap és végső sugarai csillogó ragyogással töltik be a levegőt. Ha ekkor a szürke mészkő meredekségek rezgő ködképekké látszanak átalakúlni, míg a tetőket az esti napfény megaranyozza, ellen- állhatatlan vágy vonz fölfelé s a fölmenetel fáradságáért dús jutalom kár- pótol bennünket. A Priel, magassága s nagyon éjszak felé nyúló fekvése folytán, az éjszaki Alpeseknek egyik legkiválóbb csúcsa. A ki a tetejére eljut, nagyszerű képet lát onnan: keleten a Schneeberg, délen a Karawankák csúcsai, nyugaton a Kaisergebirge zárják be a havasi vidék számtalan csúcsaira nyíló kilátást ; éjszakon a dombos és a lapályos vidék óriási sáneznak látszik az égalján, s még a bajor-cseh hegység hosszan elnyúló hullámvonalai sem zárják be a látóhatárt. S mindamellett örömest visszatér tekintetünk e tündöklő távoli képektől az előhegyek alja körűi tarka szőnyegként terülő vidékeihez a gazdag változatosságú, áldott, szép Felső-Ausztriának. A Duna völgye Passzautói Linczig. A Cseherdő tömegéhez tartozó gránittömb déli szélét egy nyílás sza- kítja át, mely főkép éjszaknyugotról délkelet felé fut, de emellett igen sok esetben irányától eltér, sőt néha azzal épen ellentétes nyomon halad s ezáltal a legkülönfélébb kanyargásokat hozza létre. Ennek a szeszélyesen futó szaka- déknak a fenekén ömlik be ma a Duna az osztrák tartományokba; Passzautói Linczig mindkét parton csaknem folytonosan magas sziklafalak környezik úgy, hogy csak itt-ott maradhatott meg azok alján egy-egy kis szalag föld, mely csak a legritkább esetekben elegendő nagyobb községek számára. Általában csöndes erdei magány jellemzi a partot, melynek meredek lejtőin (a népnyelv Leithe néven ismeri) csak néhol húzódik el egy-egy kevéssé élénk útacska. Sőt maga a folyó is csak oly zajtalan, mint partmellékc. De ne képzelje senki, mintha e folyamvidék néma csendje elandalító idyll volna. A part sziklafalai úgy állanak egymással szemben, mintha óriások kezei tépték volna szét egymástól; a számos kőomlások a bükkerdőből fenyegetőleg kimagasló és szeszélyes alakú gneiss sziklák koronkénti össze- omlásáról beszélnek; a víz sebesen rohan lefelé, igen sok helytt sziklákat zúgva körűi tajtékzó habjaival, s várak és régi rablófészkek romjai tekint- getnek alá daezosan a part magas bérczfalairól. Mintha a dicső múlt leheletét