Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

14 gótmívű ablakok és ajtóívek fölött omladék és haraszt között már vadrózsa és szederbokrok ütöttek tanyát. Tovább haladva egy órányira ismét meg- változik a rendes kép ; a folyó közepén homokzátonyok és csaknem tropikus növényzettel borított szigetek mutatkoznak; vadszőlő-venyige és vadkomló kúszik föl magasra a fűzfákon és jegenyéken, csaknem tömör sűrűséggé bonyolítva azok lombozatát. S mindamellett e szürkészöld ligeteken nem a síkság tikkasztó merengése honol, mert a Mühlnegyed közeli csúcsai, a honnan friss hegyi szellő fú, állandóan figyelmeztetnek bennünket, hogy Ottensheim. még a felföldön vagyunk, s hogy hajónk e felföld legmélyebben fekvő csatornájában úszik. Azonban hamar vége van megint a síkságnak is ; balfelől magas erdőborította hegyek nyomúlnak a Duna felé, a gránit újból átlép a folyón s a jobb parton itt-ott tekintélyes magasságra emelkedik; a folyó medre megszűkűl s a part tájképei hosszabb darabon ismét a Passau és Aschach közt levő hegyi szoroshoz hasonlítanak; itt nyílik a szép, fenyvessel zöldelő bejárat a tartomány fővárosához, mely mellett épen most haladunk el. A szoros nyílásánál két festői szépségű helység áll őrt, balról Ottensheim, ecsetre méltó várával, jobboldalt Wilhering, a hasonnevű czisterczi zárdával,