Seite - 19 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

19 A Mühlnegyed és a Cseherdő közt határt vonni nem valami könnyű, mivel tájképi jellegük egybeolvad ; leghelyesebb határúi azt a lapályos mélye- dést fogadni el, a melyen át a Schwarzenberg-csatorna viszi el Mühlig a cseh erdőségekből leúsztatott fatömegeket; ettől nvugotra van a Cseh- erdőnek Felső-Ausztriához tartozó s Blöckenstein-hegycsoport nevű része, vagyis a Dreiscssel-hegység, mely a Moldva folyónak Kuschwarda közelében levő forrása melletti horpadásig terjed. A hegygerincz a hosszanti kiterjedé- sének körülbelül közepén mélyen be van vágva, s a Klaffcr-patak fut végig e nyíláson, mely bejáróúl szolgál a tágas erdős területhez. Három oldalról erdős hegyek emelkednek, s így a szem csak dél felé tekinthet ki a Mühl mellett elterülő mívelt völgyi vidékekre. Az út mellett magános erdészlak, távolabb üde csurgó-kút, kápolna, s egy puskalövésnyi távolságban néhány szegény favágó-kunyhó, ez a kép, mely előttünk feltárúl s a melyhez hasonlót oly sok helyütt találunk úgy itt, mint a tulajdonképi Cseherdő szélein. Magasra nyúló fenyők sötét erdején át, melyet csak itt-ott szakítnak félbe ritkásabb bükkfacsoportok, meredeken emelkedünk fel a határfalig. A fák magassága csökken, az útak meredeksége fokozódik, mindig nehezebb az előrehatol ás, itt-ott hegyi rétek mutatkoznak tarka növényekkel, bokrok- kal s magános gyalogfenyőkkel. Lábunk mélyen sülyed a mocsáros talajba. Végre elértük a tetőt s kövön és bokrokon át kúszunk föl egy sziklatömegre, mely magas fallal végződik. Lenn alattunk fekszik a csöndes hegyi tó haraszttal és gyalogfenyővel borított fehér gránittömbök között, az erdő komor pártájától övezve; ez a hely az, melyet Stifter „Hochwald"-jában oly mesterileg festett. A tó partjától az obeliszk mellől, melyen a költő neve olvasható, rengeteg erdőségek fölött Csehország felé tévedez tekinte- tünk egész odáig, hol a kékes ködben a hegyek képei is összefolynak. A hegy hátát csodálatos alakú sziklák lepik, egykor hatalmas, ma szétrombolt kőzettömeg maradékai, melyeknek bizarr alakzatai annál meglepőbbek, mennél kevésbbé idomzatosak a hegyalakzatok, mennél egy- szerűbbek a körvonalok. Az alig fölismerhető ösvény óriási kőtömbök ren- detlen halmazai közt vezet. Itt ezeréves korhadék alatt lappangó mélyedések fenyegetnek bennünket, amott óriási szirtfal, hatalmas négyszögű kövekből csaknem szabályszerűen rakódott büszke torony meredez a terepélyesen szétágazó fenyők koronái fölé. Az útas arczát itt embermagasságú harasztfű lombja, amott egy-egy szürke fenyő elszáradt galyja horzsolja, melynek kuszált tűlevelei a hegyek fölött néha heteken át függő szürke őszi ködök- 3*