Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

22 meg, másszor sziklasáncz fölött halad el. Erdő, rét és szántóföld egymást apró darabokra szeldelve, a birtokok közepette szétszórt paraszttanyákkal, a dombokon szétterülő nagyobb községekkel és útvonalakkal összevéve a boldogság, a magával megelégedő állandó jólét bélyegét nyomják a vidékre, mit a postakocsik lovainak kényelmes döczögése s az útszéli fogadók előtt álldogáló terhes szekerek még inkább fokoznak. Mostanában még csak ily szállító eszközök közvetítik a forgalmat a felső Mühlnegyedben a Dunáig, mint minden itteni közlekedés végpontjáig. De nem sokára itt is majd kiszorítja ezeket a gőzkocsi. Vidáman leng a lobogó a Hansberg csúcsát díszítő kis várkastélyról. Barátságos tetőzetéről elragadó kilátás nyílik a Duna felé, merre a talaj széles terraszokban hanyatlik alább-alább fokozatosan, s csak délkelet felé korlátolja ezt a kilátást némileg a Schwarzwald és a Warte; fölfelé a Mühl- folyók völgyét láthatjuk, a melyen épen keresztül jöttünk. De ne állapodjunk meg itt. Széles völgy fekszik előttünk, melyen a kis Rőttel fut végig. Az innenső lejtőn St.-Veit község van, a túlsón hatalmas sziklakúp szökik elénk a völgyből, Waxenberg várkastély pompás romjaival ékítve. Csak a keleti oldalon függ össze a várdomb az oberneukircheni gerinczczel egy nyeregnél fogva, melyen egy kis falucska s a Starhemberg herczeg vadász- kastélya áll. A romok széthulló falai között jutunk föl a tetőre, hol csalán lepte el az erős falakat; az egykori várudvaron bodzafa virágzik, a magas erkélyeken a kőtörő, hizóka s más élősdi növény ütött fészket, míg a hatal- mas torony rovátkáit a nyírfalomb takarja. Szép e helyen a nyár, de még szebb a tél. Ha a Dunavölgy fölött az Alpesek lánczáig hideg ködtömegek telepednek le s a városokban az emberek hidegtől borzongatva futnak az útczákon, itt tiszta idő és meleg van. Fehér lepel födi a tájat, a tavak s patakok pihennek, a napsugár csillogva tűz reájok s a völgyszéleken, az erdők fölött finom csipkeszövetként gyöngéd ködfátyol terűi el. Mély nyugalom uralkodik alattunk a kis községben is, melynek házaiból vékony kék füstoszlopok emelkednek föl. Itt a hegyoldalon zsivajogva ereszkednek kis szánkáikon az iskolás gyermekek, amott egy- egy nagyobb szán csengetyűje hallatszik. A hosszú téli éjjeleken a fagy pompás korallágakká varázsolta az út melletti száraz karókat, s a hol a bokron egy-egy őszi levél megmaradt, azt most tündöklő jegeczek borították be, s a barkócza fürtjei mintha czukorral volnának behintve. A keresztorrú madár lakodalmat tart, az erdő ünnepi díszöltönyét vette föl,