Seite - 47 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

47 masabb sótelepe rejlik. Már jóval a mi időszámításunk előtt ástak itt sót a kelták, a mint azt a Rudolfsthurm körűi fekvő kiterjedt sirhalommező tanúsítja s habár a rómaiak uralomra jutása után (kikre szintén utalnak egyes leletek) a népvándorlás viharai között hanyatlott is a bányászat, a XIII. században, ha nem előbb, ismét hozzáláttak ahhoz s a sótermelésnek ez újjászületése volt az, a minek a mai Hallstatt eredetét köszönheti. A hallstatti tavon épen úgy, mint a Traun tavon is, a Traun folyó fut át. Az előbbitől völgynek fölfelé tizennégy kilométer távolságban Aussee Hallstatt a vasúti állomástól nézve. mellett Stiriában egyesül a felső Traun három fő forráspatakja: a Kainisch patak, az ó-ausseei és a grundltói Traun egy közös mederben. A Kainisch patak a régi morénáktól körűivett Öden-tóból (764 méter) ered, az ó-ausseei Traun az ó-ausseei tóból (709 méter) s a grundl-tói Traun a Grundi-tóból (709 méter), míg az utóbbi ismét a szomszéd Top/itz-tóból (716 méter) s az ezzel mesterségesen összekötött kis Kammer-tó\ò6\ nyeri vizét. A Toplitz-tó azonban már szintén magába veszi a Priel- vagy Holt-hegység felső erdei övében fekvő két Lahngang-tó (1.555 méter) vizét. Az utóbb említett hegység üstalakú völgytorkolatában még több apró tó rejtőzik, mint az Elm (1.670 méter), a Dreibrüder (mintegy 1.700 méter),