Seite - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

48 a Wilden ( 1-554 méter) és az Augst-tó (Losertől keletre), a melyeknek vize, habár a föld alatt fut le, kétségkívül a felső Traun víztömegét szaporítja. Most már a Gosau-völgyhöz fordulunk. A Gosaui malomtól nyugot felé egy eleintén a meredeken emelkedő országút vezet a Gösau patakot 45 méter magasságban áthidaló sósvíz-vezeték (Gosauzwang) alatt egy körül- belül 7 kilométer hosszú, mindkét oldalról meredek, 1.400-tól 1.800 méterig emelkedő hegylejtők által kerített völgyszorosba, az alsó Gosau-völgyke. Miután a keskeny völgyfenék e helyen már 207 méter magasságra emel- kedett a hallstatti tó tükre fölé, itt egyszerre lapúlni és szélesedni kezd. Egyúttal kilátás nyilik a szelíden alakúit, erdőborított hegyhátra a nyugoti háttér felé, bár ez a kép még egyátalán nem sejteti ama nagyszerű tájképet, mely újabb két kilométernyi út megmászása után szemünk elé fog tárulni. Mialatt még utazásunk legközelebbi czéljára, a Zwieselalpra (1.584 méter) nézünk, balra hirtelen emelkedik a Kis Donnerkogel (1.921 méter) meredek szikla szarva, mindjárt utána következik a Nagy Donner kogel (2.052 méter), majd fokonként előtérbe nyomúl a Gösau er Stein csorbázott taréjú, egész óriási gerincze, jobbról balra mindinkább magasbra emelkedve, mígnem a képet a 2.412 méter magas Grosswand zárja be. Nagyobb tájképi ellentétet alig lehet már képzelni, mint midőn a közép Gosau-völgy éjszaki partszéléről az utóbbi felé fordúlunk. Széles, sík, egyes egyenetlenségek által csak itt-ott zavart, buja zöldben tündöklő talaj terjed el 5 kilométer távolságra délnyugot felé. Szétszórt háztömegek merülnek fel belőle, mások a magaslatokon s a két oldalt elvonúló erdős lejtők alacsony előfokain telepedtek le. Két közel egymáshoz álló dombon emelkedik a katholikus és protestáns templom, uralkodva az egész falu fölött, mely a széles völgyet egészen ellepi. De közvetetlenűl e kellemes, sötét erdő- koszorútól övezett tájék fölött csaknem átmenet nélkül emelkedik a már említett Gosauer Stein óriási, vadon szétszaggatott, fantasztikus csúcsok és ormok százai által koronázott, óriási omladékhalmazzal borított és körűivett, mindkét végén meredeken megszakadó fala, ez a lassanként széttöredező óriási romja annak a mesozói korszakból való, talán leghatalmasabb korall- szirtezetnek, a melyet az Alpesek között egyátalán találunk. Míg a közép Gösau-völgyben a széles, barátságos völgyfenék és a Gosauer Stein zordan fölemelkedő csipkézetes gerincze közt fennálló éles ellentét adja meg a tájkép jellegét, a fels'ó Gosau-völgy egy magas alpesi lépcsőzetes völgynek lehet a legtisztább tipikus képviselője. Nincs egyetlen