Seite - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

54 Az éjszaki Alpesek keleti részének egyetlen más tömbje sem mutathat föl hasonló kiterjedésű jégárakat; de a tulajdonképi jégárképződés kelet felé ezzel egyúttal teljesen véget is ért. Az Alpesek többi jégárjaihoz hasonlóan a Dachstein jégárjain is igen jelentékeny ingadozásait lehetett észrevenni a kiterjedésnek az utolsó 50 év alatt. 1848-ig vagy 1849-ig a Gosaui jégár, 1855-ig vagy 1856-ig a Károly- jégmező állandó növekedésben volt; erre tömegüknek ép oly tartós hanyat- Hogy a Dachstein-hegység, különösen pedig a felsőbb vidékek tájképi jellegét egy pillantással áttekinthessük, erre a legalkalmasabb pont maga a Dachstein csúcs, melyet Hallstattból s épen úgy Gosauból avagy Schlad- mingból 8—10 óra alatt minden gyakorlott tourista veszély nélkül meg- mászhat. Az impozáns sziklaszarvnak itt szembetűnő alakja után már előre is rendkívül nagyszerű kilátást lehet várni s valóban alig van az éjszaki Alpesek keleti részének magas csúcsai között egy is, mely a Magas-Dach- steint panoramájának nagyszerűségét és sokoldalúságát tekintve, felülmúlná. A Magas-Dachstein ezt az elsőséget nemcsak nagy körben uralkodó magasságának köszönheti, hanem annak is, hogy a Mészkő Alpesek övének A Magas-Dachstein képe keletről. lása következett, mely a Károly- jégmezőnél különösen vastagsága folytonos apadásában (a jégnyelv előrészén 1885-ig 60—65 mé- terrel), a Gosaui jégárnál pedig a jégár végének feltűnő vissza- húzódásában (1884-ig 620 mé- terrel, azaz az egész hosszúságnak csaknem ötödrészével) mutatko- zott. A Károly-jégmez'ót ábrázoló képen az újabb oldal-morénák magasságából, különösen pedig az 1879 óta a jégár meredek partjá- ból napfényre jött, négy évtizeddel ezelőtt azonban még egy 40 méter vastag jégtömeg alatt eltemetett sziklagerinczből a jégár-színtjé- nek jelentékeny sűlyedését eléggé világosan észre lehet venni.