Seite - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

58 ezredévvel fából, durva borból vagy lenből készítettek, a mit a gabona- fajokból termesztettek, a milyen állatokat tenyésztettek vagy elejtettek. Kiválóan teljes, minden legcsekélyebb részletében világos képet nyújtanak az egykori ösi lakókról a czölöpépítményekben talált ama leletek, a melyek a sekélyes tópartokból vagy a kiszáradt mocsarakból lassankint napvilágra jutnak. A tófenékbe súrún egymás mellé vert s gerendázattal fedett czölöpök kör- vagy négyszög-alakú, káka- és szalmafedelú házikókat tartottak. A lakó- hely közepén tűzhely állott, azon készült az étel, míg körülötte a család tagjai tanyáztak. A lakások mellett istállók voltak a házi állatok s éléskamrák a gabona és egyéb élelmi szerek számára. Sok ilyen házikó volt egymás mellett. A czölöpfalut hosszú hidak kötötték össze a szárazfölddel. A vízen azonban fatörzsből vájt s a mi úgy nevezett lélekvesztőinkhez hasonló csónakokon jártak-keltek. Jóllehet a czölöpépítmények lakói kezdetben csak önkészítette kó- és csontfegyvereket s más efféle eszközöket használtak : nem csupán halászattal és vadászattal foglalkoztak, hanem földmíveléssel és állattenyésztéssel is. Ezen kivűl az iparban is volt némi képzettségük, a mely lehetővé tette rájuk rézve, hogy a legegyszerűbb szerszámokkal mindent elkészíthessenek, a mit egy ily megtelepedett nép életszükséglete kivánt. Voltak sokféle alakú és erős agyagedényeik, melyeket szabad kézzel formáltak és szabad tűzön égettek ki; volt orsójuk, csészéjük és poharuk szintén agyagból; használtak háncsfonatokat és köteleket, hímzett vászonszöveteket, kikészített bőrt, fából csinált kisebb edényeket, baltanyeleket, szarvas-szarú szerszámokat a talaj megmunkálására s kőbalták foglalványaúl vagy egyéb használatra; végre sokszor szinte csodálatos készítésű kőfegyvereket és hasonló eszközöket. A kovát, kovarczkristályt, obszidiánt nyil és lándsa hegyévé, késsé és hántóvá alakították; a legkeményebb kőzetfajokat, mint a diorit, szerpentin, szarukő stb., szekerczének, baltának, vésőnek köszörülték vagy pőrölylyé idomí- tották. A keresztúlfúrt medve-, szarvas- vagy sertésfogakat ékszerúl hasz- nálták ama szépen kisimított és átfúrt kőkorallok mellett, a melyeket több- sorosan a nyakon s talán a fülben és az orrban is viseltek. Sót még kőszénből készült ékszert is találtak ; az Ejszaki-tenger borostyánköve azonban e kor- ban csak elvétve fordúl elő. A czölöpökön épült lakások a mellett, hogy egészséges és biztos tartózkodó helyek voltak, a közlekedést is könnyűvé tették. Különösen a