Seite - 64 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

64 bőven kevert, kissé kiöblösödő cserépdarabok. Az agyag általában kevésbbé tiszta, mindig homokkal kevert, külső alakja egyenetlenül simítva s égetése tökéletlen. A fazekas korongja még teljesen ismeretlen volt. Ez az iparnak aránylag későbbi keletű segédeszközeihez tartozik, a melyek többnyire a rómaiakkal jutottak el ide. Daczára azonban e rosszul alkalmazott alakoknak s a silány anyagnak : már akkor is felhasználták az agyag idomítható tulaj- donságát díszítő minták formálására és mintázó kísérletekre. Az egymás fölé illesztett vonalak és pontok legkezdetlegesebb díszítéséből, melyeket a köröm vagy más hegyes eszköz nyomásával csináltak, származik a vonalok motívuma, melyek egyenesen, rézsútosan, fél vagy egész körben húzva, az előbb említett pontokkal együtt a geometriai és vonalas minták nagy válto- zatosságára vezettek. A bemélyedések krétaporral töltettek be és fehérek voltak, míg maga az edény vörösesre vagy feketésre volt mázolva, a mi itt-ott még most is fölismerhető. Ilyenekben nyilvánúlt a czölöpépítők forma- és színérzéke, s hasonló ízlés mutatkozik a szövési és fonási mintákban is, mint a melyek ugyanolyan vonalzatos ékítményűek voltak és ezeknek a színezése valószínűleg ugyan- azon három alapszínre szorítkozott, mely a még kezdetleges, műveletlen színérzék sajátja. Ily műveletlen népektől annál kevésbbé tagadható meg egyszerűen a fémiparra való képesség, mivel néger törzsek is használják a vasat, indiánok a rezet. De a formailag tökéletes bronzművek előfordulása e barbár korban oly meglepő jelenség, hogy ezeket máshonnan szerzett czik- keknek kell tartanunk, mert majdnem művészi idomuk van s még inkább, mert a bronz igen nehezen előállítható keverék, a melynek egyik szükséges fémét, az ausztriai tartományokban elő nem fordúló ónt, idegen helyről kellett idehozni. Máskép áll a dolog a látszólag bronz tárgyak után másolt rézeszközökkel, melyeknek agyagformái gyakran fordúlnak elő a czölöp- építményekben. Ezeket bizonyára az Atter- és Mond-tavak lakói készítették, mivel a fémmaradványokat tartalmazó öntő csészék az ottani czölöpépítmé- nyekben nagy számmal találhatók. E lakosoknak az idegen bronzkorbeii népekkel való összefüggése tényleg nincs tisztázva. Csak jelentéktelen csont- váz maradványokat találtak az osztrák birodalomban, például az Atter-tóban csak egyetlen tarkódarabot. Azonban egyebütt sem sok csontvázmaradványt leltek, mert a czölöpépítkezók halottjaikat a szárazon temették el. Ha az, hogy gabönafajaik voltak, mint például az egyiptomival rokon búza, s olyan háziállatfajokat tartottak, melyek határozottan idegenek; ha