Seite - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

6 c mellett az, hogy nephritból készült baltáik voltak, a melyeknek köve Indiára mutat, kétségkívül hihetővé teszi, hogy távoli országokkal is voltak- összeköttetéseik : ezzel még koránt sincs kimutatva, hogy az a nagy számú népesség, melyet a ezölöpépítményekben egész Európaszerte elterjedve talá- lunk, bevándorlott jövevény volt, valamint ugyanazon népességnek a kiván- dorlása vagy megsemmisülése sem nyer nagyobb valószínűséget csak azért, hogy azt a népek mai egyvelegében többé nem tudjuk külön kinyomozni. Hallstatti leletek. Épen úgy, mint az egyes mesterileg kidolgozott bronzkészítmények a kőkorbeli ezölöpépítményekben, közvetetlenűl e korszak után jelennek meg Közép-Európában a bronzkorbeli népek, melyeknek műveltsége — ellentétben a kőkorbeli lakhelyekkel — majdnem kizárólag a sírokban s a halottal eltemetett egyéb tárgyakban ismerhető föl. Ez új jövevények mindenben, a mi valamely népet jellemez, teljesen különböznek másoktól. Fegyverzetük, ékszerük gazdag volt szép bronz- művekben, a melyek a legnagyobb gonddal voltak finom érczlemezból kiverve, vagy bronz-drótból fonva, vagy utánozhatatlan szép formákban öntve; gazdag volt fegyverzetük aranyban, borostyánkőben és elefántcsont- ban. A vas használata e korszak kezdetén semmi esetre sem volt általános. Aranynyal ékeskedóknek, gazdag színű öltözetűeknek, harcziasoknak és pompázóknak képzeljük e jövevényeket, kik mint hódítók s mint a maga- sabb műveltség első képviselői jöttek e földre. A történelemben mint kelták szerepelnek s fenyegetőleg jelennek meg Olaszország kapuja előtt. Hallstattban a Salzbergen ezelőtt negyven évvel egy nagy és gazdag temetőt fedeztek föl, melyet aztán rendszeres ásatásokkal aknáztak ki. Közel kétezer sír adott itt ama korról meglepő s majdnem tökéletes képet. Az eltemetés módja kétféle : a halottat vagy eltemették, vagy megégették. A megégetetlcnűl eltemetett holttesteket ruházatukban, ékszerükkel, gyakran fegyvereikkel, különböző szerszámokkal, agyagedényekkel, stb. együtt helyez- ték kellőleg elkészített sírjukba. A föltalált csontvázakból ítélve, az elte- metettek valamely nagy, erős s jól megtermett emberfajhoz számíthatók. A koponya röviden jellemezve : hosszú és keskeny (dolichocephal), kiálló tarkóval és keskenyebb, hátrahajló homlokkal. Az arcz hosszúkás, kimagasló orral, kissé előrenyúló (prognat) felső, kidudorodó alsó állkapocscsal és függő-