Seite - 67 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

67 legesen álló, nem előrenyúló pofacsonttal. Ez tehát ugyanaz a tipus, melyet — mivel a germán sírokban is elófordúlnak — germán típusnak neveznek s a melyre nézve a nagy, szőke hajú, kék szemű germánok a legismertebb példát mutatják. De lehet, hogy a kelta népeknek is hasonló típusuk volt. A halott megSgetési'nd az összegyűjtött maradványokat, mint a csontrészccs- kéket, a hamut s a mcgszcncsedctt testrészeket a sír fenekén kisebb rakásban helyezték cl. Mind az előbb említett, mind a megégetett halottakat takaró sírok meglehetősen egyformán voltak szétszórva az egész temetőben. Hallstattban kiásott tárgyak. A fegyverek egy része bronzból, másik s pedig a nagyobb része vasból való. A támadó fegyverek lándsák, szekcrczék, kardok és tőrök voltak. A lándsák a leggyakrabban előforduló fegyverek. Kevés kivétellel mind vasból valók s kétféle alakúak : egyik, a gyakoribb, keskeny és hosszú, erős középgerinczczel, másik, a gyérebbik, széles lappal készült. A vágó fegy- verek nem oly gyakoriak, mint a szúrók. Legnagyobb részüket a többnyire szintén vasból készült szekcrczék teszik, melyek hosszúkás alakúak, de rövid élüek s könyökformára hajtott nyélhez való megerősítésre készültek. A kardok közül ugyan a legtöbb szintén vas, pengéjük azonban még a bronz-fegyvereket jellemző széles, sáslevélhez hasonló alakkal s többnyire egyenes irányban összefutó hcgygycl bír. Az átlag kétélű pengék 60— 100 centiméter hosszaságúak. Markolatjuk nagy, néha elefántcsontból metszett 9*