Seite - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

74 mellett álló noricumi parti váracsok fótartalék-állomása, kiváló nevezetességű volt. A polgári város erősségéül tekinthetjük azt a helyet, a hol később a császári vár állott; temetkező helye St.-Bernardin falu mellett, a mai lovaskaszárnya közelében lehetett. Számos, már századok óta talált leletek bizonyítják, hogy Ovilava nevezetes község volt. Még az ötödik század utolsó harmadában is fennállott, mert még Procopius Anthemius császártól (467—472) is találtak ott egy érmet. Csak ezután, talán Szent Severinus alatt pusztult el, hogy a középkor elején (776) újra feltűnjék Weles névvel, mint szláv telep. Lauriacumot ugyanazon időben említik a második italiai legio fóállo- máshelyéűl, mint Ovilavát. Még világosan fölismerhető az állandó tábor helye. Enns városától éjszaknyugotra, Enns, Lorch, St.-Laurenz s a vasút vonala közt egy 350 méter hosszú és 250 méter széles (1.800: 1.400 római láb) sík terület van, melyet egy, még részben ép állapotban maradt három méter mély és négy méter széles árok és megfelelő sáncz zár körűi s melyen most szántóföldek, kertek és épületek vannak. E térséget hosszában a tábor főútjának (via principális) megfelelő út szeli át, melyet egy másik, a via praetoria metsz keresztül. Az a hely, hol a praetoriumban a tábor- parancsnoknak székhelye volt, a régiségeknek is fő lelő-helye volt; találtak itt a legio bélyegével és érdekes cursiv írással ellátott érmeken kivül gyűrűket, katonák számára készült hadiérmeket, szépen munkált korsókat, csészéket, kapcsokat és csattokat. Lauriacum a dunai hajócsapatok kikötője is volt, kivált ott, hol a Dunának egy ága, a Kühwamme, a főággal egy kis csöndes öbölben egyesül ; e helyet ma Enghagennek nevezik. A tábor mellett a canabákból (a kézművesek, veteránok és más effélék telepei) támadt lassan- kint a polgári város, melyet később szintén megerősítettek. Ez erődítéseket Valentinianus császár alatt (364—375) a csapatok kijavították. A lauria- cumiak temetkező helye az Aichbergen volt. Severinus korában Lauriacum volt a tartomány legerősb helye. Azonban Fava, a rugiak királya, mégis hatalmába ejtette, s csak nagy nehezen állt el azon szándékától, hogy a lakosokat Favianába (Mauter) telepítse át. Midőn később a rómaiak Odovakar parancsára Noricumból Itáliába vonúltak, a legderekabb lakosaitól elhagyott város az alemannok zsákmányává lett. S hogy vájjon valamely silány telep fönmaradt-e, sőt hogy a Lorch és Lauriacum neve csakugyan összefügg-e egymással, nagyon kétséges. A Lorch név csak 791-ben tűnik föl ismét. Noricum tartomány kormányzójának székhelye Celejában (Ciliiben) volt; a tartománynak Diocletianus alatt történt fölosztása után azonban