Seite - 85 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

85 Bizonyára azon időben, a melyben a győzedelmes herczeg Üjhelynek ragasz- kodásáért fontos kiváltságokat adományozott, emelte várossá hűsége jutal- mául Lincz várhelységet is. 1246 június 15-én Frigyes a magyarokkal vívott csatában elesett. „Ausztria és Steyr, úgy szólván egy ország, porba sújtva hevertek, gyá- szolva és sóhajtozva, fejedelmöktől és örökös uroktól megfosztva44, mint a garsteni szerzetes annalisaiban panaszolva mondja. Országai a birodalomra visszaháramlottaknak nyilvánít- tattak; Badeni Hermann hirtelen elhúnyta és a császár halála ( 12 50) után megkezdődött a szomszédok tusája a Babenbergi örökségért. Fülöp salzburgi érsek hadaival megrohanta az Enns völgyet s Ottó bajor herczeg megszállotta Linczet és Ennset; de a bajor- nak meg kellett hátrálnia egy hatalmasabb űr, a cseh Ottokár előtt, a ki Freistadton és Ennsen át Bécsig nyomúlt, sőt magát Gráczot is hatalmába ejtette. De Stiria grófságra nézve verseny- társa akadt IV. Béla magyar királyban, s csak pusztító küzdel- mek után békültek ki IV. Incze pápa közbenjárására a tusakodó hatalmak. A budai békében (1254) Ottokár Stájerországot átengedte a magyar királynak, a ki viszont a Semeringtől éjszakra eső részről s az egész Bajor- országig elterülő hegységről mondott le. A stájer földnek a Pyhrntől a Dunáig terjedő leszakított foszlánya a stájer Witigo kormányzata alatt maradt mindaddig, míg Witigo erőszakos véget nem ért. Ekkor a kerület fejévé Rosenbergi Woko neveztetett ki, s Lincz lett a fővárosa (1256). A kroiszenbrunni győzelem következtében Stájerország ismét a cseh királynak engedtetett át (1260). Ekkor Ottokár király a Hausruck és az Enns közti területből önálló tartományt alkotott s azt a Dunától éjszakra eső s fel a nagy Mühelig terjedő vidékkel gyarapította; főbiró vagy főkapitány Lincz város legrégibb pecsétje 1275-től.