Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

88 megnyerte őket, hogy 1361-ben összes birtokaikat és jogaikat hűbérűl fogadták el tőle. A mit Rudolf, az alapító megkezdett, azt testvére, III. Albert, gyorsan be is tudta fejezni. Henrik schaunbergi gróf nem teljesítette hűbéres köte- lességeit, miből háború támadt 1380-ban. Az Attergau és a Duna völgye a herczeg hatalmába került s a gróf őszszel Schaunburgban ostrom alá vétetett. A vár tartotta ugyan magát, de a gróf szövetségeseitől elhagyatva kénytelen volt ügyét választott biróra bízni s tulajdonát hűbérűl elfogadni C1383) a herczegtől. A harcz a herczegnek további államjogi nyereséget is hozott. A passzaui püspökök kötelezték magokat, hogy a püspöki területen levő azon dunai várakat, melyeket a gróf a birói Ítélet következtében elvesztett, a herczeg előtt mindenkor nyitva tartják. így a Habsburgok „suzerainitása" egész a Rannáig terjedő vidék fölötti valóságos uralommá változott át. Felső-Ausztria képe csak ekkor vált kikerekített egészszé, melybe a később szerzett részek összhangzatosan illesztettek bele. Albert feldúlta (1390) a Steyr partján álló Leonstein várát is, melyből birtokosa útonállást folytatott. A fejedelmi hatalom már szilárdan állott, mikor III. Albert elhúnyt (1395). De az utódai közt az osztrák tartományok kormányzata miatt támadó viszály újra állandóan elgyöngítette. Ekkor egy új politikai tényező jutott előre nem látott érvényre. 1406. augusztus 6-án — ez az osztrák rendek keletkezésének napja — az Ennsen inneni és túli országok főpapjai, urai, lovagjai, szolgái és városai szövetségre léptek s viszálykodó fejedelmeik békebiráivá lettek; az ő akaratuk nyilvánította az eggenburgi gyűlésen (1411 májusban) trónörökös fejedelmöket, V. Albertet, nagykorúvá. Csak- hamar a három felsőbb rend nyiltan kimondotta, hogy kötelezvék ugyan személyes hadi szolgálatra, de adózni sehogysem tartoznak. Az Ennsen inneni és túli rendek különválása még V. Albert korában végbe ment; az ő érmein alkalmazták először a felső-ausztriai országos czímert. Felső-Ausztriát csak egyszer sújtotta a husziták rabló betörése 1428-ban; Waldhausen tői Sarleinsbachig és Aigenig égő klastromok és helységek lángjai lobogtak. A huszitáknak Alsó-Ausztriába való ismételt betörései vonták magok után azt, hogy a népfölkelés, mely szerint minden tizedik embernek hadba kellett szállania, Felső-Ausztriában is szerveztetett. Hogy a csapatokat könnyebben össze lehessen gyűjteni, az országot negye- dekre (Hausruck-, Traun-, Machland- és Mühlviertel) osztották fel s e