Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

90 A polgári elem Felső-Ausztriában a múlófélcn levő középkornak csupán . csak utolsó szakában jutott jelentőségre. Az öt régibb városhoz még Gmunden és Vöcklabruck járult. Mint másutt, eredetileg itt is a keres- kedést űző polgárok, a nemzetségek kezébe volt letéve a város kormány- zata. Ezek közül választatott a biró és a tanács; a biró szabad választása a fejedelmek egyik későbbi ajándéka. Kereskedelem és ipar szigorúan el voltak különítve. Árú lerakodó jogok és az útkényszer szaporította a steyri és freistadti polgárok keresetét. Lincznek és Gmundennek megvolt az a joga, hogy bizonyos határon belől az urfahri és traundorfi lakosok ne űzhessenek ipart vagy kereskedést. A kirchdorfi és weyri kaszakovácsok a nyers vasat csak Steyren át kaphatták. A városoknak meg volt engedve a Zeyringen át vezető úton Velen- czével kereskedést folytatni, a vidéki lakosságnak azonban nem. A Dunán és az utakon állított számos vámok a kereskedelmet a fejedelem és a földcsűr zsebe javára sokfélekép megsarczolták. A czéhek pontosan meghatározták minden mesterség és egyes mester jogosítványait; a készített iparczikkek gondos megvizsgálása a vevőt óvta meg károsodástól. Mindezen előjog és korlátolás növelte a középkorban a polgárság jóllétét, melyet csak a XVI. században a forgalom változott útiránya, a fokozódó katonai terhek s végűi az egyházi mozgalom visszahatásai szállítottak le. A szellemi műveltség ez időben nem volt többé a papság kizárólagos birtoka; a humanismus már szélesebb rétegekbe elhatolt, a bécsi főiskola legjelentékenyebb tanárai Felső-Ausztriából származtak, így Gmundeni János (elhúnyt 1442) az első naptár szerkesztője, Payerbachi György (elhúnyt 1461), Regiomontanus és Copemicus előzője, a klasszikusok első magyará- zója; Stabius János Steyrből (meghalt 1522), Miksa császár titkos Íródeákja. A városokban és mezővárosokban már a XIV. és XV. században állottak fenn iskolák. Az új kor küszöbén Miksa császár áll, ki örökös országai laza kapcso- latát középponti kormányzat alkotásával akarta szilárdítani. Noha intéz- ményei, példáúl az 1501-ben Ennsben az öt alsó-osztrák tartomány részére alkotott országos kormányzat, nagyobbára múlékonyak voltak, mégis magokban hordották már a jövendő fejlődés csiráit. Ü alatta a római jog az elméletben, azon országos igazságügyi szabályzatban pedig, a melyet utóda Ferdinánd 1559-ben Felső-Ausztria számára kiadott, a gyakorlatban is uralomra jutott. Ellenben azon országgyűléseket, melyeket a császár