Seite - 94 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

94 alatt állottak, prédikátorokkal töltötték be és az alapítványokat magukhoz ragadták. Ha itt-amott a fejedelmi hatalom védelme alatt egy-egy katholikus pap megtartotta is elhagyatott egyházát, a község maga a várak kápolnáiba özönlött, hogy „Isten igaz igéjének" előadását s a „pápai bálványimádás" ellen való kifakadásokat mohó vágygyal hallgassa. A katholikus papságnak még ama csekély töredéke is, mely a passzaui püspökségtől kapta a felszen- telést, nagyobbára házas életet folytatott, a katholikus szertartásoktól tartóz- kodott s két szín alatt osztotta az úrvacsorát. Már az öt alsó-osztrák tartomány gyűlése 1556-ban „Isten igazi, tiszta szavát, emberi hozzátétel nélkül" követelte Ferdinándtól. Habár a király ragaszkodott azon elvhez, hogy az alattvaló köteles magát a felsőbbség vallásához tartani, mégis mellőzte a kényszert s megengedte a kehely hasz- nálatát. II. Miksával az új hit híve jutott a trónra. Mikor a felső-ausztriai rendek azt kérték, hogy ugyanazon kedvezményben részesüljenek, mint az alsó-ausztriaiak, a császár 1568 deczember 2-án megengedte, hogy a két felsőbb rend jobbágyaival együtt szabadon gyakorolhassa vallását az ágostai hitvallás szerint váraiban, a birtokát képező városokban és falvakban levő házaiban, valamint a kegyurasága alá tartozó összes templomokban. A hét város hasonló kérelmét a császár elutasította ; de eltűrte az ágostai hitvallás tényleges gyakorlását, mely immár az egyházi rendek tulajdonát tevő mező- városokra és falvakra is kiterjedt. De azért a nem-nemes ember vallás- szabadságáról szó sem lehetett; a protestáns urak a magok jobbágyai irányában épen oly szigorún követelték a jus reformandi-t, mint az ország fejedelmei. Miksa még egyéb kegyelmében is részeltette a rendeket. Megengedte, hogy az elhagyott minorita-klastromból országházat építsenek (1566— 1570) ; a „Verordnetencollegiumtt-ban rendi végrehajtó közeg létesült, mely a mostani országos bizottsághoz hasonlított; a rendi iskola elhelyezésére a két felső rendnek átadta 1566-ban Ennsben az elhagyatott minorita-zárdát s az evang. istentisztelet gyakorlására hallgatólag átengedte a minoriták templomát Linczben. II. Rudolf császár 1578-ban Linczben a hódolat alkalmával megtagadta a rendektől vallásszabadságuk Írásbeli megerősítését; a linczi polgárság uta- síttatott, hogy ne hanyagolja el a kath. istentiszteletet s engedelmeskedjék a plébánosnak. Ellenben a hét város szövetkezett, hogy támogatja egymást és el nem áll az evangeliumi tantól. Nem is sikerűit sem az evang. isten-