Seite - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

121 dolog. Röpülnek a sörös kancsók; padok, székek szolgáltatják a kezebelit, vagy verekedő vassal, öklelő-gy űrűvel, késsel mennek egymásnak; istenes dula- kodás támad; vér foly; egyik-másik ott is hagyja a fogát. Különösen a heve- sebb vérű sörivó Inn-vidéki ösmeretes a verekedő kedvéről; a higgadtabb, mustfogyasztó helybeli (Landler) ritkábban nyúl ily rögtönzött fegyverekhez. A felső-ausztriainak, kivált a felső-ausztriai parasztnak nem ritkán nagyfokú önzést vetettek szemére. Nem mindig ok nélkül. De megvannak XVII. századbeli keresztelői menet. neki is az ő eszményei, melyekért lelkesedve áldoz vért és vagyont. „Isten és vallás", „császár és haza" — nem csupán a saját „földje" (Landel), hanem a nagy osztrák haza, — jóhangzású szavak előtte s mindenkor élénk viszhangra találnak egy igazi felső-ausztriai keblében. A ki ez ideáljait meg- támadja, annak könnyen meggyűlhetik vele a baja. Művészet és tudomány eleitől fogva számos hívőre talált Felső-Ausztriában, s a művek, melyeket e téren alkottak, hangos tanúi e derék nép szellemi jelességeinek. A szép ország és derék népe méltók egymásra. F.-A. 16