Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

124 sárga nehéz selyem kendővel van borítva. A fejet a nehéz „aranyos főkötő" födi, melyet vagyonos polgár asszonyok lakodalmakon vagy nagy ünnepeken szoktak hordani. Alatta majdnem egészen megbúvik a hátra fésült, kontyba kötött hajtekercs. A gazdag fejkötőhez igazán hozzáülik a junói nyak briliánt- keresztes csinos aranyláncza, az arany fülbevalók s a jobb és balkézen levő gyűrűk, hogy a jómód hatását teljessé tegyék. Ugyanily hatást tesz a férj képe. Szabad, nyilt szemek. A simára borot- vált arcz higgadt komolyságot, némi büszkeséget mutat. Derekát zöldes posztójú, bársonygalléros, elől dúsan zsinórozott kabát fedi. Alóla tarka virágos, nehéz bársony mellény és pávatollal kivarrott öv látszik. A nyak köré összehajtott selyemkendő simúl, melyre a fehér inggallér türődik, mintha a későbbi „Vatermörder" előképe volna. Jobb keze kisújján arany pecsétgyűrű. Ezt a képet gondolatban egészítsük ki egy fölfelé szélesedő kemény kalappal s zerge- vagy szarvas-bőr fekete nadrággal, mely térd alatt a zöld harisnyára van kötve, s ezüst csattos czipőkkel. Mai napság a parasztasszonyok kalapjai és fejkötői nincsenek már meg, csak a hegységek félreeső völgyeiben viseli még egy-egy anyóka. Az ízlés- telen kurta derék s a mellen a mély kivágás kiment a divatból; sőt a régi jó aranyos fejkötő is kihalófélben van s vele enyészőben vannak a nyolcz-tíz sor ezüstgyöngyös s gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott értékes filigrán- művű kapcsos nehéz nyaklánczok is, melyeket paraszt- és polgárasszony ünneplő ékszerül viselni szokott. A férfiak is letették formátlan kalapjukat és hosszúszárnyú kabátjukat, s a térdig érő nadrágot a közönséges bugyo- góval cserélték föl. De ma is találni még a felső-ausztriai falusi nép ruháza- tában jellemző vonásokat. A bölcsőtől a koporsóig szokás, hagyomány és monda minden népnél többé-kevésbbé elmés, sokszor pedig mélyen érzett és nagy jelentőségű vonások koszorújával fűzte át az emberi életet. Itt azonban csak olyanokat hozunk elő, melyek a felső-ausztriai nép életét kiváltképen jellemzik. Ha valamely házban „eltörött a kályha", vagyis a bába „valamely közellévő kútból, patakból vagy folyóból egy gyermeket fogott ki" s hozott a házba, mindenekelőtt, ha nem találna otthon lenni, a ház urát tudósítják családjának alkalmasint nem váratlan szaporodásáról. Ha az apa pl. favágó a „Salzkammergut"-ban, s hírt kap, hogy az asszony „Rómába utazott", társai „kiharangozzák", azaz minden kézügyben levő tárgygyal, régi serpe- nyővel, fedővel, bádogfazékkal, csenge tyű vei, síppal éktelen lármát csapnak,