Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

130 Ha nem jelenti magát a leány, türelmesen tovább dalol. Ha azonban ismételt dalolásra sem kap feleletet, megharagszik és gúny nótákat kezd, mint példáűl : „Dirndl, wannst mir ein' Spensau gibst, Sitz auf her auf's Fenster, Leihst mir ein' Strick; j Schau nacher du Flüg.1" (Leány, ha nekem maiaczot adsz, adj egy kötelet; ülj fel az ablakra, onnan nézz ki, te lotyó.) Ha aztán czélt nem érve elballag, így nótáz : „Guetö Nacht über'11 Besn, I bin der Recht' nöt g wesn. Wan i der Recht' g'wes'n waa(r). That i ein guetö Nacht nehma aa. Guetö Nacht über's G'holzt,2 Du waarst schon die Recht', wannst wölkst." (Jójczakát a seprűn túl, nem én voltam az igazi; ha az igazi lettem volna, jó éjszakám is lett volna. Jójczakát az erdőn túl, az igazi volnál te, csak akarnál.) De még az ablakból hallhatja : I gib dir koan' Spensau, I leih dir koan Strick; (Versben magyarúl : „Nem adok maiaczot, Ha dei ék legény vagy, Se kölcsön kötelet, Nincs lotyónál helyed." stb.) Igen sokszor, fájdalom, más fordúlatot vesz a dolog s a sajnos követ- kezésekről beszélhetnek az anyakönyvek, a gyámhatóságok, néha még a bűnügyi iratok is, kivált a hegyi vidékeken, a hol ez az elv járja: „A hegy- ségben nincs bűnu. De máskép nézik a dolgot lenn a völgyben. Ha egy favágólegénynek (Holzknecht) alkalma volt éjjeli látogatást tenni valamely hegyi kunyhóban, hazatérte után reggel a pajtásai „ megköszörüliku. Meg fogják fejénél s lábánál, s azután a visszájával köszörűkőre tartják, melyet mindaddig erősen hajtanak, míg nadrágja végkép el nem kopik, sőt még más egyebe is kárt nem vall. A két nemnek ilyetén közlekedéséből keletkezik ugyan házasság, de nem valami sok. Többnyire nagyon szárazon és üzletszerűen járnak el a 1 Liederliche Person. 2 Gehölze, Wald. s von vornehienein. 4 keiner. Wannst ein braver Bua bist, Gehst voneh3 zu koar4 Flüg u. s. w.