Seite - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Felsö-Ausztria), Band 6/1

131 házasság megkötésénél, mert „a házasodás nem sipkacserélés". S ha tartják is ezt a mondást: „Saját tűzhely aranyat ér, ha szegény is, meleget tart", ismerik ezt is: „Hamar házasság késő bánat". A házassághoz fűződő sokféle szokások közül csak néhány olyat fogunk itt bemutatni, melyek Felső-Ausztria sajátságai. Ha a jegyesek maguk vagy nevökben, a hogy rendesen történik, egy „hívogató" (Leutelader) megy az atyafiakhoz és szomszédokhoz, mondó- kájuk néhol így végződik: „Most hát kérnénk egy tyúkot vagy kakast", vagy hogy a hívogató már a menyasszony házából egy fekete kakast vitt magával az útra. Majd mindenütt adnak erre egy tyúkot vagy kakast, ha lehet, feketét. A szegény állatokat összekötött lábbal, egyenkint egy botra fűzik föl s úgy czipelik vállon házról házra. Azért is egyike a lakodalmi ételeknek a tyúkleves, melyhez méhsört és bort isznak. Nem lehet ebben a szokásban pogány áldozás maradványára nem ismerni. Most ugyan e lakodalmi tyúkoknak egészen más magyarázatot adnak. A szerint, a mint több kakast vagy tyúkot visznek haza, a jövendőbeli házasfeleknek több fiuk vagy leányuk lesz. A házasságra való előkészületek közül legfontosabb a kiházasítás vagy kelengye (Primiss). Ezen mindaz értendő, a mit menyasszony és vőlegény a házba, melybe házasodnak, magukkal visznek. Álló és fiókos szekrények, üveges almáriomok, telve ruhával, hófehér vászonnal, gondosan meggere- benezett lentekercsekkel, finomabb fajta konyhacdénynyel s egyéb effélével. Különösen hozzátartozik azonban a „hitveságy" (Heirathsbett) vagy több ágy is, ágyneművel föltornyozva, és a menyasszony részérói még rokka és motolla is, melyek csinos munkájúak és valami falusi művésztől takarosan ki vannak festve. Ha örömanya, szabó, varróné, asztalos mind e drágaságokkal elkészült, a menyasszony kelengyéjét a házban kiállítják, s mindenkit szívesen látnak, a ki nézni megy. A szomszédasszony gyermekeivel, a menyasszony leánybarátai, nénék, keresztszülék, stb., cl sem is mulasztják a házassági kincseket megnézni s megbámúlni, és a fölhalmozott gazdagságot és csecse- becsét saját ajándékaikkal szaporítani. A hozományhoz tartozik még egy, vagy két borjas tehén, mint a hogy a germánoknál a rómaiak idejében tulkot szokott adni a kérő, hogy a menyasszonyt a kiskorúság kötelékei alól föloldja. A lakodalom előtt való napon, vagy valamivel korábban is, kivételesen a lakodalom után való napon, következik a hozományvitel (Primissführen), 17*